8.rész ~Szükségem van rád~

"Fúrta az oldalamat a kíváncsiság,hogy milyen okból repült idáig Kyle. Eszembe jutott az is,hogy felébresztem,de emlékeztettem magam,én is milyen fáradt voltam a repülés után,szóval inkább hagytam aludni. Egy "Majd holnap úgyis kiszedem belőle." gondolattal a fejemben megfordultam,odabújtam kidőlt bátyámhoz és elmerültem az álmok tengerében."

Egy sivatagban voltam. Egy forró,párás sivatagban,ahol mindenütt csak homok van. Nincs víz,pedig én szomjazom. Aztán hirtelen kinyílt a szemem és megpillantottam az "édesen" szuszogó Kyle-t,aki történetesen úgy rám tehénkedett,hogy levegőt is alig kaptam. Halkan suttogva próbáltam felébreszteni,de nem akart működni a dolog,ezért egész egyszerűen belefújtam a fülébe. Hát...Hogy is mondjam? Kissé meglepődve ugrott fel bátyám az ágyról és közben olyasmiket kiabált,mint "Nyugi Em! Megvédelek!". Oké,lehet kicsit furcsán néztem rá,s amint rájött,hogy ébresztettem azonnal rám ugrott és elkezdett csikizni.

Egy órával később,már a hotel éttermében fogyasztottuk a reggelinket,amikor szóba hoztam,hogy miért is repült idáig. A kérdésem hallatán azonnal elkomolyodott,letette az evőeszközöket és a szemembe nézett. Hatalmas,barna szemeiben aggodalom csillogott. Már éppen szólásra nyitotta a száját,mikor megjelent Tommy és Becca.

-Jó reggelt,Szupersztár!-üdvözölt kedvesen Tom és nyomott egy puszit az arcomra,amin kissé meglepődtem,de arra gondoltam,hogy ez csak egy baráti puszi volt. 

-Sziasztok!-üdvözöltem őket kedvesen bátyámmal együtt. Kyle és Tom "férfiasan" kezet fogtak,közben én jól megölelgettem Becks-et. Pár szóban megtárgyaltuk,hogy az este nagyon klassz volt és ezt meg kell ismételnünk valamikor. Tom és személyi asszisztensem (aki immáron az egyik legjobb barátnőm is),csatlakoztak hozzánk a reggelihez és a témák között cikázva egyszer csak Kyle meglepődve tette fel a kérdést:

-Várj csak húgi! Mi az,hogy szupersztár?

Nagy vonalakban felvázoltam neki az elmúlt napok történéseit és a tegnapi nagy hírt is. Bátyámra pillantva,a szemében olyan mérhetetlen büszkeséget véltem felfedezni,amilyet tőle még sohasem láttam. Azonban ez a csillogás pár pillanat múlva visszaalakult aggodalommá,amikor újra feltettem neki a kérdést,miszerint miért van itt.

-Nos,nyugodtnak kell maradnod.-Már rosszul kezdődik...Gondoltam magamban,miközben a gyomrom akkora méretűre csökkent,mint az öklöm. -Mióta eljöttél otthonról minden nap beszéltem Jake-kel. Nagyon jó haverok lettünk.

Amint meghallottam Jake nevét,felcsillant a szemem és a szívem is hevesebben kezdett dobogni,hisz már szörnyen hiányzott és bűntudatot is éreztem amiért nem hívtam fel. De bátyám komoly arckifejezéséből ítélve valami rossz dolog történt.

-Pár napja,épp mikor hazafelé ment kocsival,valami őrült ott száguldozott az utcájukban és...

-Kyle,mondd már!-kiáltottam idegesen,mire többen is felénk néztek.

-Pont befordult az utcába,amikor a másik srác totálgázzal kanyarodott ki és nekiütközött Jake kocsijának. A vezetőoldali ajtónak csapódott.-suttogta Kyle.
 -Nem,nem,nem,nem!-kiáltottam egyre hangosabban ezt az apró szót. Nem akartam elhinni,hogy amíg én itt,
Los Angelesben építgetem a karrieremet,ő otthon,New Yorkban szenved egy kórházban.
-Haza kell mennem.-jelentettem ki,s azonnal fel js álltam az asztaltól,azzal a céllal,hogy összepakolom a cuccom,de tommy visszahúzott.
-Nyugodj meg kicsit Emma!
-Már hogy nyugodnék meg,Tommy,amikor a barátom egy kórházi ágyon fekszik? -kérdeztem ingerülten,mire többen is felém kapták a fejüket. Felkaptam a szék támláján heverő kabátomat és táskámat, majd kirohantam a hotel ajtaján, bár nem tudtam igazából merre tartok. Össze voltam zavarodva, nem tudtam mit tegyek. Az első gondolatom az volt, hogy most azonnal foglalok egy repülőjegyet és meg sem állok addig, amíg Jake a karjaiban nem tart újra. Aztán eszembe jutottak a tegnapi nap hírei, a kiadó, az új életem, Los Angeles... Fogalmam sem volt arról, mit tegyek. 
Végül egy parkban kötöttem ki, ahol fél óra üldögélés után elővettem telefonomat, majd a számot bepötyögve vártam, hogy kicsöngjön. 
-Halló? - szólt bele a hang, amit már jó pár napja nem hallottam és egészen addig nem is fogtam fel mennyire hiányzott. Nagyot nyeltem, majd minden erőmet összeszedve beleszóltam a készülékbe.
-Jake, én vagyok az. Emma. - mondtam. Ezután vagy félpercig nem szólt egyikünk sem, már épp meg akartam nézni a kijelzőt, hogy tart-e még a hívás, amikor Jake újra megszólalt.
- Hogy, s mint? - kedélyesen.
-Jake! Mi az, hogy hogy,s mint?! Egy hete nem is beszéltünk és te csak ennyit mondasz? És egyáltalán jól vagy? Kyle ma mondta, mi történt.
- Emma, egész héten hívogattalak, de vagy foglalt voltál, vagy nem vetted fel. - kezdte kissé ingerülten. - Amúgy kösz, hogy kérded. Élek.
- Jake, ne veszekedjünk. Így is elegem van már mindenből, nem tudom mit csináljak. - suttogtam.
- Rendben. Akkor gyere haza. Kérlek! Emma, szükségem van rád! Főleg most.
- Nem, Jake, ez nem ilyen egyszerű! Nem hagyhatok itt mindent, épphogy most kezdődik a karrierem. - mondtam most már én is ingerülten.
- Ó, szóval neked fontosabb a "karriered", mint a barátod, aki épp kórházban fekszik három törött bordával, és egy törött lábbal. - most már kiabált, ami engem is csak még jobban felidegesített.
- Nem, nem fontosabb. Csak épp tegnap fogadta el a kiadó a dalomat és épp kezdenének beindulni a dolgok...
- Tudod mit, Emma? Gratulálok! Remélem eléred a céljaidat. - szakított félbe, majd megszakította a vonalat. És nem ez volt az, ami a legjobban fájt. Hanem a lemondás a hangjában. 

Gigantikus méretű késés után, itt vagyok az új résszel. Nem fűznék hozzá sok mindent, csak annyit, hogy ezután megpróbálok gyakrabban jelentkezni. Következő rész minimum kettő, azaz kettő darab komment és három tetszik gomb után érkezik! 
Ui.: Az új blogomon is megtalálható már az első rész. Csekkdisz: Home, sweet home.

7.rész ~A váratlan vendég /2.rész/~

• Halihó Kedves Olvasóim! Hosszú-hosszú idő után itt van a folytatás,ami bár megalázóan rövid és ennyi várakozás után valami többet akartam hozni Nektek,de garantálom,hogy az ezt követő epizódban igazán beindulnak a dolgok.
• Nagyon örülök a három feliratkozónak,és a kommenteknek is amiket kapok. Örülnék ha esetleg valahol tudnátok hirdetni a blogot,vagy csak mondjátok a barátaitoknak,hogy olvassák és véleményezzenek,hisz ez rengeteget jelentene nekem és tudnám,hogy van még értelme folytatni. Épp ezért vezetem be a kommenthatárt,ami azt jelenti,hogy csak akkor ha összejön két,azaz kettő darab komment (ami azért valljuk be nem túl sok) jön az új rész. Tudom,hogy ez azért furcsa így,de mindenképp szükségem van némi visszaigazolásra,hogy jó-e az amit csinálok.
• Szóval ennyi lenne. Ahogy elnézem majdnem többet írtam ide,mint amilyen hosszú a rész,de úgy éreztem ezeket a dolgokat meg kell,hogy osszam veletek. :)

Ui.: Lessetek be az új blogomra : **Like a skyscraper**

Love, Ana.G.

"Még mielőtt kinyitottam volna a lakosztály bejáratát,Jen visítását hallottam a szobámból,amitől még jobban nevetnem kellet,de amikor kitártam az ajtót és megláttam az előttem álló személyt,lefagyott a mosoly az arcomról."

Sikítva,sőt visítva ugrottam rég nem látott bátyám nyakába. Eddig nem is nagyon gondoltam rá,mivel el voltam merülve a Los Angeles-i életben,de most,hogy a karjai között tartott előtört belőlem minden érzelem. Könnyeimmel már lassan eláztattam a pólóját,szóval kicsit eltávolodtam tőle és szipogva,idétlenül vigyorogva néztem a szemébe.
-Ugye tudod,hogy rettenetesen hiányoztál,Kyle?
-Tudom,húgi. Amúgy jó lenne ha kicsit lenyugodnál,mert a végén még szívrohamot kapsz. Ja,és elmehetnél zuhanyozni is. Bűzlesz a piától...-jelentette ki,közben pedig drámaian befogta az orrát. Én csak nevetve a vállába bokszoltam,majd felpipiskedtem és nyomtam egy puszit az arcára.
-Na gyere. Rengeteget kell mesélnem.
Válaszát meg sem várva rángattam be a szobámba és mutattam be a lányoknak. Egy "kis figyelmet kérnék" kijelentéssel kezdtem,majd megvártam míg mindketten elcsendesednek.
-Csajok,ő itt a bátyám,Kyle. Kyle,ők itt a barátnőim,Becca és Jenny.
-Hellóóó-húzta el bátyám az Ó betűt a mondat végén. Mondjuk megértem,hisz Jennyt-a kis rózsaszín textilben amit ő ruhának nevezett-ma este minden pasi jól megnézte magának. Persze Jen-t sem kell félteni,azonnal felugrott és üdvözölte a bátyámat. Majd elég fura módon,de elkezdte ölelgetni. Szegény Kyle így is eléggé elfáradt a repülés miatt,Jenny pedig plusz traumát jelent számára,szóval drága bátyámat elküldtem zuhanyozni.
-Nem mondtad,hogy a bátyád ilyen jól néz ki.-húzogatta a szemöldökét Jen. Én csak segítségkérően Becca-ra néztem,de Ő csak maga elé nézve ült az ágyon és mosolygott.
-Becks? Jól vagy?-érdeklődtem nevetgélve. Erre Ő hirtelen felkapta a fejét,majd motyogott valami olyasmit,hogy már késő van és inkább hazamegy. Hát,valóban késő volt,így lebeszéltem Jennifer-t arról,hogy a kulcslyukon leskelődjön a bátyám után aki épp fürdött,meggyőztem inkább,hogy menjen haza,mert egy kis alvás jót fog tenni neki.
Miután a szőke lány is hazament,megpróbáltam rendet rakni a lakosztályban,ami nem tartott túl sokáig,hisz nem itt töltöttük az este nagy részét. Tudom,most biztos azt mondjátok,hogy ki az a hülye,aki az éjszaka közepén,becsiccsentve még pakolászik is,de nem bírok elaludni úgy,hogy tudom körülöttem kupi van.
A pakolás végeztével hanyatt dobtam magam a hatalmas ágyon és simán el is tudtam volna aludni,ha egyetlen bátyám nem lép be a szobámba,vizes hajjal,immáron pizsamában.
Gyorsan én is elmentem zuhanyozni,mivel valóban eléggé alkoholszagom volt. Mindössze tíz perces tusolást és hajmosást követően,pizsamában csoszogtam vissza a szobámba,és nem csalódtam,Kyle természetesen az ágyam közepén tehénkedett. Kecsesen arrébb taszigáltam,majd befeküdtem mellé,lekapcsoltam a lámpát és megpróbáltam álomba merülni.
Ami viszont sehogy sem akart sikerülni. Fúrta az oldalamat a kíváncsiság,hogy milyen okból repült idáig Kyle. Eszembe jutott az is,hogy felébresztem,de emlékeztettem magam,én is milyen fáradt voltam a repülés után,szóval inkább hagytam aludni. Egy "Majd holnap úgyis kiszedem belőle." gondolattal a fejemben megfordultam,odabújtam kidőlt bátyámhoz és elmerültem az álmok tengerében.

Good news...and sorry

Halihó emberek!

• Tudom rettenetesen régen jelentkeztem és ezt foghatnám arra,hogy sok a lecke,itt a felvételi,rengeteg a tanulnivaló és amint hazaérek legszívesebben bezuhannék az ágyba és aludnék,de nem teszem. Hiszen ha valamire időt akarunk szakítani,akkor arra szakítunk is. Az utóbbi időben egyáltalán nem jött semmi ihlet és gondolkoztam azon, -hogy a másik két blogomhoz hasonlóan- ezt is befejezem,de úgy érzem ez a történet nőtt leginkább a szívemhez és szeretném folytatni,ha még vannak olvasóim. Szóval örülnék ha kommentben leírnátok erről a folytatásról a véleményeteket,mert ha nem írtok akkor nem látom semmi értelmét a folytatásnak. 

• A másik ok amiért írok,hogy nyitottam egy új blogot. Ez nem egy fanfiction és nem is történet,hanem egy úgymond "mindenes blog",ahol találhattok asztali háttereket,kérhettek PNG-képeket,olvashattok film/sorozat/zene és könyvajánlókat vagy rosszabb napjaimon találkozhattok "briliáns" eszmefuttatásaimmal is. Szóval ha úgy gondoljátok nézzetek be,és írjatok a chatbe vagy kommentet.

Katt ide:

** Like a skyscraper **

7.rész~A váratlan vendég./1.rész/~

• Sziasztok! Igen,tudom,hogy már vagy kétmillió éve írtam utoljára,de a nyár az nekem is nyár.Azaz nyaralás,lazulás a barátokkal és délig alvás...
• Tekintve,hogy ez a nyár utolsó hete,(hüpp-hüpp) szeretném ezt a családommal tölteni,szóval legközelebb már csak szeptemberben hozok új részt.
• Mint látjátok ez a fejezet elég rövid lett,de ez csak az első része.Gondoltam azért mégis kiteszem,hogy tudjátok még élek.
• Remélem még olvassátok a blogomat,ezért örülnék egy-két kommentnek és tetszik gombnak is.
• Még lazuljatok egyet ezen az utolsó héten,mindenkinek jó pihenést! <3 :)

".Amikor az utolsó hang is elhallgatott,Mr.Springs feltette a kérdést.

-Nos,mi a véleményük?"

Némán ültem a kanapén,s feszülten vártam az "ítéletet".Ha most azt mondják,hogy nem tetszik nekik,akkor mindennek vége és mehetek haza New Yorkba.De legalább megpróbáltam...

Mikor már kezdtem teljesen átadni magam a csalódottságnak,azon kaptam magam,hogy Tommy ölelget és Mr.Springs büszkén mosolyog rám.Ne már! Miről maradtam le?!

-Emma! Gratulálok,maga igazán tehetséges.-mondta Mr.Fischer,az egyik kritikus búcsúzásképpen.A nagy izgalomban és a gratulációk közepette észre sem vettem,hogy Tommy kezét szorongatom,így hát elengedtem és szerintem neki is csak ebben a pillanatban tűnt fel az egész.Tekintetével értetlenül meredt rám,minek következtében én elpirultam és inkább kimentem a folyosóra,majd elindultam az öltöző felé.

A szobába érve megpillantottam 'kis' csapatomat,amint izgatottan várnak engem a fejleményekkel.Allan és Eddy össze-vissza mászkáltak,Shay és Becca pedig nyugodtan ültek a fal melletti kék kanapén.Elöntött a boldogság és igazán akkor kezdett leesni az egész dolog.Miképpen megszólalni nem tudtam,sikítottam egyet és jól megölelgettem a lányokat,de a zenei producert és a koreográfusomat sem kíméltem.A gondolataim így is eléggé kuszák voltak,de ők persze tökéletesen egyszerre kezdtek el beszélni,amiből semmit sem értettem,de azért megpróbáltam válaszokat adni.Mindössze fél óra örömködés után,úgy döntöttem felhívom Jenny-t,hiszen mégiscsak Ő volt az első barátom ebben a városban Nicken kívül.Szőke barátnőm két csöngés után fel is vette a telefont,én pedig eltartottam a készüléket a fülemtől,mert akkorát sikított,hogy még a mellettem haladó Shay is meghallotta.

-Honnan tudod Jen?

-Ezt úgy kérded mintha nem ismernél!-háborodott fel.-Egész délután apámat zaklattam,hogy beszéljen már.

-Ó Jenny,annyira örülök!El sem hiszed.

-Este ünnepelünk! És nincs vita. Szólj Beccanak és Shaynek is,meg még akinek akarsz.Fél nyolcra átmegyek hozzád.

-Rendben! Akkor este!

A zene dübörgött a hatalmas hangfalakból,s mi mind a tánctéren tomboltunk.Jenny mondta,hogy ez a hely szuper ezért ide jöttünk és barátnőm valóban igazat mondott.A lányokon kívül még jött velünk pár srác is a stúdióból.Tommy-t is hívtam,de amint említettem,hogy kik jönnek inkább úgy döntött nem tart velünk.Mindegy,az ő baja.Induláskor eldöntöttem,hogy ma este jól fogom érezni magam,kizárok mindent a fejemből.New Yorkot,a problémákat és mindent ami az utóbbi időben terhelt.Ma este boldog leszek és hatalmasat tombolok a barátaimmal.Shay úgy döntött inkább hazamegy,mivel egy ilyen hely mégsem egy terhes nőnek való.Így maradtunk csak hatan.Rendeltünk pár koktélt is,amik kis idő múlva megtették a hatásukat.Egész este táncoltunk,s őszintén mondom hogy még sosem éreztem ilyen jól magam.
Éjfél körül értünk vissza a szállodába Becca-val és Jenny-vel.Bevallom egy kicsit becsíptünk és épp az egyik indokolatlan nevetés hullám közben kopogtattak az ajtón.Még mindig nevetve lépdeltem magassarkúmban az ajtó felé,rövid fekete ruhámban és borzas hajjal.Még mielőtt kinyitottam volna a lakosztály bejáratát,Jen visítását hallottam a szobámból,amitől még jobban nevetnem kellet,de amikor kitártam az ajtót és megláttam az előttem álló személyt,lefagyott a mosoly az arcomról.

6.rész~Sikerülni fog!~

• Szép estét mindenkinek! Már elég régen hoztam részt,amit nagyon sajnálok,de összeszedtem magam és pontosan 23:34-kor befejeztem a hatodik epizódot.
• Ebben a részben még nem derül ki,hogy melyik is lesz az a dal,még egy hetet várok és az addig érkezett vélemények alapján döntök.Azon gondolkoztam,hogy még egy énekesnőt beteszek a választási listába,mert mostanában elég sok számot hallgattam tőle és nagyon tetszenek,Ő pedig nem más,mint Lucy Hale.Egy hetetek van még,írjatok még kommentet! :)
• A játék még ugyanúgy érvényes,tehát: Kommentbe írjátok le,hogy szerintetek mi legyen a következő rész címe és ennek megfelelően fogom megírni a hetedik epizódot! Bízom abban,hogy minél jobbakat fogtok írni és lesz egy kis munkám a résszel. :D
• Már így is elég sokat írtam ide "előszó" gyanánt,de szeretném megköszönni a két díjat,amit eddig kaptam!! Először nem is hittem a szememnek,de mára már sikerült felfognom.Köszönöm.
• Jó olvasást!!! XOXO Ana.G.

-Lehetséges,hogy ezt mind én vettem?-kérdeztem elképedve,mikor fáradtam rogytam le az ágyamra és a rengeteg táskát néztem.

-Ó bizony,hogy lehetséges!-mondta boldogan Jenny,aki mellettem terült el.-Ha már apám adott neked egy céges hitelkártyát,akkor nem szabad nem használni.

-De azért ez mégiscsak sok egy kicsit,Jen.-mondtam lelkiismeretfurdalásommal küszködve.

-Jajj már,Emma!Ez még semmi.Látnád a gardróbomat!Várj holnapig és megmutatom.-vigyorgott újdonsült barátnőm.-Tartsunk holnap csajos napot!Elmegyünk moziba,vásárolni,kajálni,meg ilyenek...

-Rendben.-mosolyogtam én is.Pont ekkor szólalt meg Jenny telefonja,jelezve,hogy sms-e érkezett.
-Ki az?-kérdeztem,mikor láttam,hogy elkomorodott egy kicsit.
-Csak apám...Sokáig dolgozik,úgyhogy bent alszik a stúdióban.-mondta szomorúan mosolyogva.
-Akkor egyedül lennél otthon?
-Már megszoktam-legyintett könnyedén.Ekkor megláttam az igazi Jenny-t.Nem azt,aki a mosolygós álca mögé bújik,hanem azt,aki rettenetesen szomorú és nagyon szeretetre éhes.Eszembe jutott valami,szóval felültem mellé és lelkesen beszélni kezdtem.
-Figyelj Jen!Holnap amúgy is csajos napot tartanánk,ugye?-bólintott egyet.-Ha te most hazamész,akkor mindketten egyedül töltenénk az estét,egy üveg Nutellába fojtva a bánatunkat.De!Ennél tudod mi lenne eggyel jobb?
-Nem,de mindjárt kibököd.-válaszolt mosolyogva.
-Maradj itt estére,csinálok popcornt,beteszünk egy jó filmet és még ma elkezdjük a csajos napot!Na,mit szólsz hozzá?

Szerintem örült neki,mivel sikítva a nyakamba ugrott és máris készülődni kezdett.Míg én felajánlottam,hogy megcsinálom a popcornt és veszek elő nasikat,addig ő elment letusolni.Miután mindketten végeztünk,bevackoltuk magunkat a fotelekbe és nézni kezdtük Az éhezők viadalát.Habár már vagy ötvenszer láttam és többször olvastam is,még mindig élveztem a filmet.Jenny még sohasem látta,s nem is olvasta,de elmondása szerint nagyon tetszett neki.
A film után hajnali háromig beszélgettünk mindenféléről.Ruhákról,sminkekről,pasikról.Tényleg mindenről.Kis idő múlva mindketten kidőltünk és elaludtunk.

Reggel arra ébredtem,hogy Jen fölém hajolva ismételgeti a nevemet.
-Végre,hogy felébredtél!Azt hittem,sosem kelsz fel.-mondta vigyorogva.
-Hány óra van?-érdeklődtem hunyorogva,miközben felültem és megpróbáltam realizálni,hogy én most tényleg Los Angeles-ben vagyok,egy ötcsillagos szálloda egyik legszebb lakosztályában,az új barátnőmmel,távol a családomtól és barátaimtól.Hát,végül is még csak két napja vagyok itt.Lomha mozdulatokkal feltápászkodtam a pihe-puha ágyikómból és elmásztam a tükörig.Lehet,inkább nem kellett volna belenéznem...
-Még csak fél kilenc.-válaszolt Jenny.-Ha mindketten elkészültünk,akkor átmehetnénk a házunkba.Apu tutira nincs otthon és amúgy is,te most egy hetes "ismerd-meg-a-várost" szabadságon vagy,szóval nem kell bemenned a stúdióba.
-Oké,mehetek a fürdőbe?
-Persze.-mosolygott.

Kerestem magamnak valami ruhát,majd betotyogtam a fürdőszobába és miután levetettem pizsamámat,beálltam a zuhanykabinba és megeresztettem a meleg vizet.A vízcseppek először égették a bőröm,amitől kellően felébredtem,de egy idő után már nem volt vészes.Kis ideig még áztattam magam a víz alatt,majd magamra csavartam egy törölközőt és elkezdtem készülődni.A hajammal nem csináltam semmit csak kifésültem ,majd felvettem egy fekete rövidndrágot egy mintás fehér pólóval.Amikor kiléptem a fürdőből Nick-kel találtam szembe magam.
-Szia,Emma!Bocsánat,hogy ilyen korán zavarlak,de be kéne jönnöd a stúdióba.
-Hé,apám azt mondta,hogy kap egy hét szabadságot.-háborgott Jen.
-Igen,tényleg ezt mondta,de meg kéne beszélnünk pár dolgot az első számoddal kapcsolatban.-mondta a menedzserem.
-Jól van,oké!-szakítottam félbe a kezdődő vitájukat.-Figyelj Jen,most bemegyek a stúdióba és amikor végeztem,akkor egyből megyek hozzátok.Az úgy jó lesz?
-Igen.-mondták egyszerre,bár míg Jenny vigyorgott,addig Nick inkább morcosan és türelmetlenül nézett rám.

Egy óra múlva már túl a hangpróbán és az egyeztetésen,a stúdióban olvasom a dalszöveget és mit ne mondjak nagyon tetszik.Meghallgattuk a zenei alapot is és már elpróbáltuk együtt,nagyon jól hangzik az egész.A szöveg olyan,mintha én írtam volna,bár ebben nem vagyok olyan jó,de igazán illik hozzám.
-Kezdhetjük,Csillag?-kérdezte a dalszövegíró,Allan.Nagyon kedves férfi és a humora egyszerűen hihetetlen.Körülbelül annyi idős lehet,mint Nick,mindenki ismeri és szereti itt a stúdióban s ezt nem is csodálom.Én többek közt azért is bírom,mert mindenféle vicces beceneveket ad nekem.Például amikor bemutatkoztam neki,azt mondta: "Szóval te vagy az új hang,Csibém!" Meg kell mondjam,eddig senki nem hívott 'csibém'-nek és remélem rajta kívül senki más nem is fog.Allan nem csak dalszövegíró,hanem zenei  producer is,emellett pedig lelki szemetesládának is használhatom ha valami gondom van.Ezt azért jó tudni.
-Persze,de szerintem irtózatosan béna leszek.-álltam fel kissé rettegve a kényelmes kanapéról.
-A hangod csodálatos,a szöveg megvan.Mi baj lehet?-nyugtatott lágy hangon.-Nyugi,Csibe!
Akaratlanul is elnevettem magam,még hozzá kell szoknom a 'csibéhez'.Átsétáltunk egy,a folyosón lévő szobába,aminek falai sötétkék színben pompáztak,s rajtuk mindenféle előadóval készült képek díszelegtek.Volt ott mindenki,Mick Jagger-től (!!!) elkezdve,Justin Bieber-ig.A szoba egyik sarkában volt megtalálható egy kis fülke,ami pont úgy nézett ki,mint a filmekben,előtte volt egy panel,amin mindenféle gombok és eszközök voltak.A másik oldalon egy nagyon kényelmesnek tűnő,fehér kanapé foglalta a helyet,mellette egy ugyanolyan fotel és előtte egy kis üvegasztal volt.Kezemben a dalszöveggel indultam el az üveg másik oldalára,Allan pedig a pult mögött foglalt helyet.Észre sem vettem,hogy még páran jöttek velünk.Ott ült a kanapén Eddy,-mint megtudtam,ő lesz a koreográfus-Shay,a fodrász és stylist,aki most épp terhes és az ajtónak támaszkodva állt egy körülbelül velem egykorú srác.Barna haja és gyönyörű,tengerkék szemei voltak s nálam kb. öt centivel volt magasabb.Nem láttam ezelőtt a stúdióban,szóval feljegyeztem magamnak,hogy majd meg kell kérdeznem Rebecca-t.Ó,igen!Rebecca amolyan személyi asszisztens-féle,már egyszer találkoztam vele,nagyon kedves lány és a munkában nagyon pontos,mindenre odafigyel,de emellett Ő minden titkok tudója,tisztában van a legújabb pletykákkal és ismer mindenkit,aki valaha ebben az épületben dolgozott.Arra eszméltem fel,hogy Allan szólítgat a mikrofonon keresztül,valószínűleg eléggé elbambultam,mert már a fiú sem állt ott az ajtóban.Az üveg túloldalán ülő zenei producer visszaszámolt,majd elindította a zenét én pedig belekezdtem a dalba.Egész idő alatt csak a szövegre koncentráltam,kizártam a külvilágot és minden mást,csak a saját hangomat hallottam.A vége felé már arra eszméltem fel,hogy a refrént kívülről éneklem és a dalnak lassan vége lett.Felnéztem a papírból,s mindazok akik a helyiségben voltak nekem tapsoltak.Amint kiléptem a kis fülkéből Allan és Eddy lepacsizott velem,Shay pedig jól megölelgetett a nagy hasával együtt.Észre sem vettem,hogy miközben én daloltam megérkezett Becca is,természetesen ő is jól megfojtogatott,de utána máris emlékeztetett,Jenny-nek megígértem,hogy a stúdiózás után elmegyek hozzá.Már dél körül járt az idő és bevallom nem sok kedvem volt átmenni Jen-hez,ezért az öltözőszoba felé haladva felhívtam,pár csörgés után fel is vette a telefont.
-Szia,Em!Mizu?
-Szia!Figyelj,nagyon nagy baj lenne ha elhalasztanánk a mai programot?
-Nem.Én is pont akartalak hívni,hogy nekem sem jó.Az egyik kutyám beteg lett és most itt ülök vele az állatorvosnál.-mesélte szomorúan.Tegnap este valóban említette,hogy az egyik kiskutyája eléggé betegeskedik,de nem gondoltam volna,hogy ennyire nagy a baj.
-Jobbulást a kutyusodnak!És holnap találkozunk.Puszi.
Miután megszakítottuk a vonalat,bedobtam az iPhone-t a táskámba,de pont ebben a pillanatban újra csörögni kezdett.Természetesen az én táskám is olyan,mint a legtöbb nőé,azaz olyan mint egy egész univerzum.Szinte már nyakig belemásztam a táskába,amikor is nekiütköztem egy izmos mellkasnak.Azonnal felkaptam a fejem és belenéztem a csodálatos tengerkék szempárba.Olyan volt,mintha a világ összes tengere és óceánja ott hullámzott volna és én elmerültem bennük.Pár másodperc után magamhoz tértem és gyorsan összeszedtem a földre leesett dolgaimat.
-Bocsi,véletlen volt.
-Gondoltam,hogy nem direkt jöttél nekem.-rám villantotta fehér mosolyát,amitől totális ködbe borult az agyam.Gyorsan elkaptam róla a tekintetem és a telefonom kijelzőjére koncentráltam,amin felvillant a kis jel,miszerint van egy nem fogadott hívásom,Jake-től.Egyből magamhoz tértem és rendbe szedtem a gondolataim.Nem olvadhatok el egy ismeretlen fiú mosolyától és gyönyörű szemeitől,miközben engem otthon vár az én Jakem.
-Tényleg bocsi.-mosolyogtam zavartan,majd a kezemet nyújtottam bemutatkozásképpen.-Emma Jhonson.
-Tommy Wild.Amúgy pont téged kerestelek.
-Miért?
-Mr.Springs szeretné meghallgatni az első dalodat.Van itt pár kritikus is és én mondom,nagyon mogorva fazonoknak tűntek.
-Ezzel most biztatni,vagy megfélemlíteni akartál?-érdeklődtem grimaszolva,miközben elindultunk az iroda felé.
-Bocs.-röhögött Tommy.-Itt is vagyunk.
Kinyitotta előttem az ajtót s belépve szembe találtam magam öt mogorva szempárral és egy kedves pillantással,amivel Mr.Springs ajándékozott meg.
-Gyertek be,gyerekek.Uraim,Ő itt Emma Jhonson,a legújabb csodálatos hangunk.-itt felém fordult.-Most pedig meghallgatjuk a még friss számot.Az urak és az én véleményem fogja eldönteni,hogy mi lesz veled.
Tommy-val leültünk az egyik fekete,bőr kanapéra és feszülten vártam,hogy az imént elindított dalomnak vége legyen,közben a kritikusok arcát figyeltem,amin természetesen nem tükröződött semmilyen érzelem.Amikor az utolsó hang is elhallgatott,Mr.Springs feltette a kérdést.
-Nos,mi a véleményük?

• Ó,majdnem elfelejtettem! Elértük az ezer (!!!) oldalmegjelenítést,ami bár nem túl sok,de nekem mégis sokat jelent.A másik blogom is rendeztem egy ilyen kis játékot,szóval akkor már itt is. :) Kommentbe vagy chat-be írjatok különböző mondatokat,helyzeteket esetleg párbeszédeket és ezeket mind valamilyen formában beleillesztem a következő részbe.Jöhetnek vicces és abszurd dolgok is,minden bekerül!! :D Remélem tetszett a rész! xoxo.

6.rész~Sikerülni fog!(részlet)~

• Szép estét mindenkinek! Már elég régen hoztam részt,amit nagyon sajnálok,de összeszedtem magam és pontosan 23:34-kor befejeztem a hatodik epizódot.
• Ebben a részben még nem derül ki,hogy melyik is lesz az a dal,még egy hetet várok és az addig érkezett vélemények alapján döntök.Azon gondolkoztam,hogy még egy énekesnőt beteszek a választási listába,mert mostanában elég sok számot hallgattam tőle és nagyon tetszenek,Ő pedig nem más,mint Lucy Hale.Egy hetetek van még,írjatok még kommentet! :)
• A játék még ugyanúgy érvényes,tehát: Kommentbe írjátok le,hogy szerintetek mi legyen a következő rész címe és ennek megfelelően fogom megírni a hetedik epizódot! Bízom abban,hogy minél jobbakat fogtok írni és lesz egy kis munkám a résszel. :D
• Már így is elég sokat írtam ide "előszó" gyanánt,de szeretném megköszönni a két díjat,amit eddig kaptam!! Először nem is hittem a szememnek,de mára már sikerült felfognom.Köszönöm.
• Jó olvasást!!! XOXO Ana.G.

-Lehetséges,hogy ezt mind én vettem?-kérdeztem elképedve,mikor fáradtam rogytam le az ágyamra és a rengeteg táskát néztem.

-Ó bizony,hogy lehetséges!-mondta boldogan Jenny,aki mellettem terült el.-Ha már apám adott neked egy céges hitelkártyát,akkor nem szabad nem használni.

-De azért ez mégiscsak sok egy kicsit,Jen.-mondtam lelkiismeretfurdalásommal küszködve.

-Jajj már,Emma!Ez még semmi.Látnád a gardróbomat!Várj holnapig és megmutatom.-vigyorgott újdonsült barátnőm.-Tartsunk holnap csajos napot!Elmegyünk moziba,vásárolni,kajálni,meg ilyenek...

-Rendben.-mosolyogtam én is.Pont ekkor szólalt meg Jenny telefonja,jelezve,hogy sms-e érkezett.
-Ki az?-kérdeztem,mikor láttam,hogy elkomorodott egy kicsit.
-Csak apám...Sokáig dolgozik,úgyhogy bent alszik a stúdióban.-mondta szomorúan mosolyogva.
-Akkor egyedül lennél otthon?
-Már megszoktam-legyintett könnyedén.Ekkor megláttam az igazi Jenny-t.Nem azt,aki a mosolygós álca mögé bújik,hanem azt,aki rettenetesen szomorú és nagyon szeretetre éhes.Eszembe jutott valami,szóval felültem mellé és lelkesen beszélni kezdtem.
-Figyelj Jen!Holnap amúgy is csajos napot tartanánk,ugye?-bólintott egyet.-Ha te most hazamész,akkor mindketten egyedül töltenénk az estét,egy üveg Nutellába fojtva a bánatunkat.De!Ennél tudod mi lenne eggyel jobb?
-Nem,de mindjárt kibököd.-válaszolt mosolyogva.
-Maradj itt estére,csinálok popcornt,beteszünk egy jó filmet és még ma elkezdjük a csajos napot!Na,mit szólsz hozzá?

Szerintem örült neki,mivel sikítva a nyakamba ugrott és máris készülődni kezdett.Míg én felajánlottam,hogy megcsinálom a popcornt és veszek elő nasikat,addig ő elment letusolni.Miután mindketten végeztünk,bevackoltuk magunkat a fotelekbe és nézni kezdtük Az éhezők viadalát.Habár már vagy ötvenszer láttam és többször olvastam is,még mindig élveztem a filmet.Jenny még sohasem látta,s nem is olvasta,de elmondása szerint nagyon tetszett neki.
A film után hajnali háromig beszélgettünk mindenféléről.Ruhákról,sminkekről,pasikról.Tényleg mindenről.Kis idő múlva mindketten kidőltünk és elaludtunk.

Reggel arra ébredtem,hogy Jen fölém hajolva ismételgeti a nevemet.
-Végre,hogy felébredtél!Azt hittem,sosem kelsz fel.-mondta vigyorogva.
-Hány óra van?-érdeklődtem hunyorogva,miközben felültem és megpróbáltam realizálni,hogy én most tényleg Los Angeles-ben vagyok,egy ötcsillagos szálloda egyik legszebb lakosztályában,az új barátnőmmel,távol a családomtól és barátaimtól.Hát,végül is még csak két napja vagyok itt.Lomha mozdulatokkal feltápászkodtam a pihe-puha ágyikómból és elmásztam a tükörig.Lehet,inkább nem kellett volna belenéznem...
-Még csak fél kilenc.-válaszolt Jenny.-Ha mindketten elkészültünk,akkor átmehetnénk a házunkba.Apu tutira nincs otthon és amúgy is,te most egy hetes "ismerd-meg-a-várost" szabadságon vagy,szóval nem kell bemenned a stúdióba.
-Oké,mehetek a fürdőbe?
-Persze.-mosolygott.

Kerestem magamnak valami ruhát,majd betotyogtam a fürdőszobába és miután levetettem pizsamámat,beálltam a zuhanykabinba és megeresztettem a meleg vizet.A vízcseppek először égették a bőröm,amitől kellően felébredtem,de egy idő után már nem volt vészes.Kis ideig még áztattam magam a víz alatt,majd magamra csavartam egy törölközőt és elkezdtem készülődni.A hajammal nem csináltam semmit csak kifésültem ,majd felvettem egy fekete rövidndrágot egy mintás fehér pólóval.Amikor kiléptem a fürdőből Nick-kel találtam szembe magam.
-Szia,Emma!Bocsánat,hogy ilyen korán zavarlak,de be kéne jönnöd a stúdióba.
-Hé,apám azt mondta,hogy kap egy hét szabadságot.-háborgott Jen.
-Igen,tényleg ezt mondta,de meg kéne beszélnünk pár dolgot az első számoddal kapcsolatban.-mondta a menedzserem.
-Jól van,oké!-szakítottam félbe a kezdődő vitájukat.-Figyelj Jen,most bemegyek a stúdióba és amikor végeztem,akkor egyből megyek hozzátok.Az úgy jó lesz?
-Igen.-mondták egyszerre,bár míg Jenny vigyorgott,addig Nick inkább morcosan és türelmetlenül nézett rám.

Egy óra múlva már túl a hangpróbán és az egyeztetésen,a stúdióban olvasom a dalszöveget és mit ne mondjak nagyon tetszik.Meghallgattuk a zenei alapot is és már elpróbáltuk együtt,nagyon jól hangzik az egész.A szöveg olyan,mintha én írtam volna,bár ebben nem vagyok olyan jó,de igazán illik hozzám.
-Kezdhetjük,Csillag?-kérdezte a dalszövegíró,Allan.Nagyon kedves férfi és a humora egyszerűen hihetetlen.Körülbelül annyi idős lehet,mint Nick,mindenki ismeri és szereti itt a stúdióban s ezt nem is csodálom.Én többek közt azért is bírom,mert mindenféle vicces beceneveket ad nekem.Például amikor bemutatkoztam neki,azt mondta: "Szóval te vagy az új hang,Csibém!" Meg kell mondjam,eddig senki nem hívott 'csibém'-nek és remélem rajta kívül senki más nem is fog.Allan nem csak dalszövegíró,hanem zenei  producer is,emellett pedig lelki szemetesládának is használhatom ha valami gondom van.Ezt azért jó tudni.
-Persze,de szerintem irtózatosan béna leszek.-álltam fel kissé rettegve a kényelmes kanapéról.
-A hangod csodálatos,a szöveg megvan.Mi baj lehet?-nyugtatott lágy hangon.-Nyugi,Csibe!
Akaratlanul is elnevettem magam,még hozzá kell szoknom a 'csibéhez'.Átsétáltunk egy,a folyosón lévő szobába,aminek falai sötétkék színben pompáztak,s rajtuk mindenféle előadóval készült képek díszelegtek.Volt ott mindenki,Mick Jagger-től (!!!) elkezdve,Justin Bieber-ig.A szoba egyik sarkában volt megtalálható egy kis fülke,ami pont úgy nézett ki,mint a filmekben,előtte volt egy panel,amin mindenféle gombok és eszközök voltak.A másik oldalon egy nagyon kényelmesnek tűnő,fehér kanapé foglalta a helyet,mellette egy ugyanolyan fotel és előtte egy kis üvegasztal volt.Kezemben a dalszöveggel indultam el az üveg másik oldalára,Allan pedig a pult mögött foglalt helyet.Észre sem vettem,hogy még páran jöttek velünk.Ott ült a kanapén Eddy,-mint megtudtam,ő lesz a koreográfus-Shay,a fodrász és stylist,aki most épp terhes és az ajtónak támaszkodva állt egy körülbelül velem egykorú srác.Barna haja és gyönyörű,tengerkék szemei voltak s nálam kb. öt centivel volt magasabb.Nem láttam ezelőtt a stúdióban,szóval feljegyeztem magamnak,hogy majd meg kell kérdeznem Rebecca-t.Ó,igen!Rebecca amolyan személyi asszisztens-féle,már egyszer találkoztam vele,nagyon kedves lány és a munkában nagyon pontos,mindenre odafigyel,de emellett Ő minden titkok tudója,tisztában van a legújabb pletykákkal és ismer mindenkit,aki valaha ebben az épületben dolgozott.Arra eszméltem fel,hogy Allan szólítgat a mikrofonon keresztül,valószínűleg eléggé elbambultam,mert már a fiú sem állt ott az ajtóban.Az üveg túloldalán ülő zenei producer visszaszámolt,majd elindította a zenét én pedig belekezdtem a dalba.Egész idő alatt csak a szövegre koncentráltam,kizártam a külvilágot és minden mást,csak a saját hangomat hallottam.A vége felé már arra eszméltem fel,hogy a refrént kívülről éneklem és a dalnak lassan vége lett.Felnéztem a papírból,s mindazok akik a helyiségben voltak nekem tapsoltak.Amint kiléptem a kis fülkéből Allan és Eddy lepacsizott velem,Shay pedig jól megölelgetett a nagy hasával együtt.Észre sem vettem,hogy miközben én daloltam megérkezett Becca is,természetesen ő is jól megfojtogatott,de utána máris emlékeztetett,Jenny-nek megígértem,hogy a stúdiózás után elmegyek hozzá.Már dél körül járt az idő és bevallom nem sok kedvem volt átmenni Jen-hez,ezért az öltözőszoba felé haladva felhívtam,pár csörgés után fel is vette a telefont.
-Szia,Em!Mizu?
-Szia!Figyelj,nagyon nagy baj lenne ha elhalasztanánk a mai programot?
-Nem.Én is pont akartalak hívni,hogy nekem sem jó.Az egyik kutyám beteg lett és most itt ülök vele az állatorvosnál.-mesélte szomorúan.Tegnap este valóban említette,hogy az egyik kiskutyája eléggé betegeskedik,de nem gondoltam volna,hogy ennyire nagy a baj.
-Jobbulást a kutyusodnak!És holnap találkozunk.Puszi.
Miután megszakítottuk a vonalat,bedobtam az iPhone-t a táskámba,de pont ebben a pillanatban újra csörögni kezdett.Természetesen az én táskám is olyan,mint a legtöbb nőé,azaz olyan mint egy egész univerzum.Szinte már nyakig belemásztam a táskába,amikor is nekiütköztem egy izmos mellkasnak.Azonnal felkaptam a fejem és belenéztem a csodálatos tengerkék szempárba.Olyan volt,mintha a világ összes tengere és óceánja ott hullámzott volna és én elmerültem bennük.Pár másodperc után magamhoz tértem és gyorsan összeszedtem a földre leesett dolgaimat.
-Bocsi,véletlen volt.
-Gondoltam,hogy nem direkt jöttél nekem.-rám villantotta fehér mosolyát,amitől totális ködbe borult az agyam.Gyorsan elkaptam róla a tekintetem és a telefonom kijelzőjére koncentráltam,amin felvillant a kis jel,miszerint van egy nem fogadott hívásom,Jake-től.Egyből magamhoz tértem és rendbe szedtem a gondolataim.Nem olvadhatok el egy ismeretlen fiú mosolyától és gyönyörű szemeitől,miközben engem otthon vár az én Jakem.
-Tényleg bocsi.-mosolyogtam zavartan,majd a kezemet nyújtottam bemutatkozásképpen.-Emma Jhonson.
-Tommy Wild.Amúgy pont téged kerestelek.
-Miért?
-Mr.Springs szeretné meghallgatni az első dalodat.Van itt pár kritikus is és én mondom,nagyon mogorva fazonoknak tűntek.
-Ezzel most biztatni,vagy megfélemlíteni akartál?-érdeklődtem grimaszolva,miközben elindultunk az iroda felé.
-Bocs.-röhögött Tommy.-Itt is vagyunk.
Kinyitotta előttem az ajtót s belépve szembe találtam magam öt mogorva szempárral és egy kedves pillantással,amivel Mr.Springs ajándékozott meg.
-Gyertek be,gyerekek.Uraim,Ő itt Emma Jhonson,a legújabb csodálatos hangunk.-itt felém fordult.-Most pedig meghallgatjuk a még friss számot.Az urak és az én véleményem fogja eldönteni,hogy mi lesz veled.
Tommy-val leültünk az egyik fekete,bőr kanapéra és feszülten vártam,hogy az imént elindított dalomnak vége legyen,közben a kritikusok arcát figyeltem,amin természetesen nem tükröződött semmilyen érzelem.Amikor az utolsó hang is elhallgatott,Mr.Springs feltette a kérdést.
-Nos,mi a véleményük?

• Ó,majdnem elfelejtettem! Elértük az ezer (!!!) oldalmegjelenítést,ami bár nem túl sok,de nekem mégis sokat jelent.A másik blogom is rendeztem egy ilyen kis játékot,szóval akkor már itt is. :) Kommentbe vagy chat-be írjatok különböző mondatokat,helyzeteket esetleg párbeszédeket és ezeket mind valamilyen formában beleillesztem a következő részbe.Jöhetnek vicces és abszurd dolgok is,minden bekerül!! :D Remélem tetszett a rész! xoxo.

Díj :)

Nagyon-nagyon köszönöm a blog első díját Rékának! :)

Szabályok:

1, Írj magadról 11 dolgot

2, Válaszolj 11 kérdésre

3, Tegyél fel 11 kérdést

4. Küldd tovább 11 embernek

11 dolog rólam:

1: Mikor egyedül vagyok itthon és zenét hallgatok,hangosan szoktam énekelni.

2.Mióta kiskoromban megkarmolt egy macska,nem nagyon haverkodom velük.

3.Nem bírok hajnali egynél előbb elaludni.

4.Ha hajnali egykor alszom el,nem bírok tíz előtt felkelni. :D

5.Nem szeretem a szőlőt.

6.Idegesít a "Paula a boci"-s reklám. (mondjuk kit nem? :D)

7.Nincs testvérem,de mindig akartam egyet.

8.Télen is olyan barna vagyok,mintha minden nap napoznék.

9.Ha valami nagyon vicceset hallok,úgy nevetek,mint egy retardált fóka. :D

10.Kedvenc városom Párizs,de ha Rómába kéne mennem,akkor sem ellenkeznék.

11.Szeretem a 1D-t,de nem vagyok őrült rajongó.

Válaszok:

1.Kedvenc szuperhős?-Apukám. :)

2.Mitől félsz a legjobban?-Pókok,csúszómászó undi állatok és még van pár dolog..

3.Mivel lehetne téged megzsarolni,hogy olvasd el a blogom?-Nem kell zsarolni,amúgy is olvasom.

4.Hány fiú barátod van?-Khm..Lányból több van. ;)

5.Milyen színű a telefonod?-Fekete.

6.Ki helyében lennél egy teljes napra?-Hm...Ezen még sosem gondolkoztam,de talán Demi Lovato.

7.Te is gyászolod Cory Monteith-t?-Sajnálom,hogy meghalt.Nagyszerű színész volt.

8..Ki az a sztár akit a legkevésbé kedvelsz?-Olyan nincs akit nem kedvelek,inkább csak semlegesek a számomra. :) Ez így korrekt.

9.Szeretsz olvasni?-Olyat,ami érdekes és nem alszom be olvasás közben.Egyébként igen,imádok olvasni. :)

10.Sminkes vagy stylist lennél,ha lehetnél egy napra?-Stylist.

11.Mi a kedvenc színed?-Konkrét színt nem tudok mondani.Inkább a "meleg" színeket szeretem,pl: narancssárga,piros,stb...

11 kérdés:

1.Van testvéred?

2.Melyik a kedvenc sorozatod?

3.Hol élnél legszívesebben?

4.The Wanted vagy One Direction?

5.Írás közben milyen zenéket hallgatsz?

6.Van háziállatod? Ha igen,mi a neve?

7.Ha lenne egy fiad és egy lányod,mi lenne a nevük?

8.Kedvenc színek?

9.Borús idő vagy inkább napsütés?

10.Milyen telefonod van?

11.Mióta írsz blogot?

Akiknek küldöm:

XoAndiox-*My new life?I hate this!*

Dream-You are my new life

~Csakegylány~ - Summer'09

Fannii-Most már elég jó vagyok neked?

Dream-Everything is gonna be alright

Kovács Réka-Rainbow or Painbow

domii-Best summer of my life

Mrs.Styles-Hanna and Hazza 

*L és *Kate-A múltam a jelenem,a jelenem a jövőm,a jövőm a múltam

crucian-Everyone has another side

domii-Only one camp...or not?

xoxo.Ana.G.

Új blog! :)

• Sziasztok! 
• Megnyitottam az új blogomat!Megpróbálok mindegyik történetemre ugyan annyi időt szentelni,remélem sikerülni fog! :)
• Már fent van a prológus és a szereplők képei,nézzétek meg őket és iratkozzatok fel! 
• Az első rész holnap érkezik!

  **Love with Zayn Malik**

A nagy kérdés :)

Igen,igen,tudom,hog tegnapra ígértem az új részt,de elég sok dolog összejött,többek közt az is,hogy a gépem totálisan és végleg elromlott,ezért telefonon pötyögök,s így kicsit lassabban haladok. :D
Na de most nem ezért írok,hanem mert a véleményetekre vagyok kíváncsi.Én nem tudtam dönteni,szóval most ti jöttök! 

A kérdés: Melyik énekesnő legyen Emma "hangja"?

             A., Avril Lavigne
             B., Ariana Grande
             C.,Victoria Justice
             D.,Christina Aguileira

Szeretném,ha kommentbe leírnátok a véleményeteket,mert ez nagyban befolyásolná a történet folytatását.A hatodik résszel pedig sietek,ahogy tudok. :) Mindenkinek csodás napot!! XOXO

Fontos! :) ♡

Sziasztok!
Most nem új résszel jövök,(bár az is hamarosan érkezik :]).
Biztosan ti is hallottatok a Google Reader megszűnéséről.Kérlek olvassátok el ezt a bejegyzést: http://dianabrunwin-feledhetelenmult.blogspot.hu/2013/06/hamarosan-megszunik-google-reader.html

!!! EZEN A LINKEN !!!

tudjátok követni a blogomat. :)

A hatodik részt előreláthatólag szerdán,vagy csütörtökön teszem ki. :) Ana.G. ♡

5.rész~Hello Los Angeles! Hello új élet!~

• Heelló!! Végre itt a nyári szünet,amit gondolom már mindenki ujjongva várt.

• Na jó,ez nagyon-nagyon nyomi bevezetés lett,de remélem kárpótollak titeket ezzel a résszel.Az előző epizódhoz már érkezett egy komment,aminek én rettenetesen örültem és-komolyan mondom-elkezdtem ugrálni.A családom kicsit sem nézett hülyének..áá dehogy.
• Tudom,hogy a legtöbben nem olvassátok el ezeket a részek előtti litániákat,de szeretném megköszönni nektek,hogy olvastok és nem sokára elérjük a 600 oldalmegjelenítést.Lehet,hogy nem nagy szám,de nekem sokat jelent.
• Nem is húzom tovább az időt.Jó olvasást!
• Következő rész egy komment,vagy két tetszik gomb után.

A repülő délután kettőkor szállt le a New York-i repülőtéren.Amikor beléptem a hatalmas épületbe,mindenhol embereket láttam.Hirtelen azt sem tudtam,hogy hol vagyok.Már épp vettem elő a telefonomat,hogy hívhassam Nick-et,amikor valaki a nevemet kiabálta.Megfordultam,hogy jobban körbe tudjak nézni,ekkor megláttam egy kb. negyvenes éveiben járó férfit felém loholni.Én is elindultam felé,gondoltam ha már egyszer a nevemet kiabálja,akkor engem keres.A férfi lefékezett előttem és a kezét nyújtotta.

-Helló,Emma!Én vagyok Nicholas.

-Ó,szia Nick!Már hívni akartalak.Fogalmam sincs hová kéne mennem.

-Hmm...Elfelejtettem mondani,hogy majd kijövök eléd?Mindegy.-legyintett-Most,hogy itt vagy már indulhatunk is.Először elmegyünk a szállodához,utána pedig bemegyünk a stúdióba,hogy megismerkedj pár emberrel.

-Oké.-bólintottam boldogan.Teljesen feldobott Nick látványa.Na jó,nem úgy képzeltem el,mint valami ötszáz éves vénembert,de nem gondoltam volna,hogy így néz ki.Emellett látszott rajta,hogy nagyon izgatott és boldog,s ezek az érzései átragadtak rám is.

Nick lovagiasan felajánlotta,hogy az autóig viszi a cuccaimat,amit én meg is köszöntem neki.Mikor kiértünk,az épület előtt egy fekete Ford állt,amiről azonnal eszembe jutott Jake és az,ahogy első nap találkoztunk.De nem volt sok időm ezen gondolkozni,ugyanis Nick felszólított,hogy be kéne ülni a kocsiba.Eleget tettem 'parancsának',s ezután elindultunk a szállásom felé.

Az autóban ülve Nick egy csomó papírt nyomott a kezembe.

-Emma,ez a napirended.Ezt úgy kell érteni,hogy rajta vannak azok a dolgok,események,amiken fontos,hogy ott legyél.Ezen kívül a próbák időpontját is megtalálod a papírokon.-ezuán egy virágmintás noteszt nyújtott felém,aminek az elején egy masni díszelgett.Én csak értetlenkedő pillantással néztem rá,mire azt mondta:-Hidd el,szükséged lesz rá.Ebbe is beleírtam néhány fontosabb eseményt,de azt javaslom jegyezz bele mindent,ami szerinted fontos,és lehetőség szerint hordd magaddal a táskádban!

-Rendben főnök!-mondtam komolyan,majd az ablakon kifelé bámulva néztem a hatalmas épületeket.Alig telt el két perc,Nick leparkolt egy öt csillagos szálloda előtt,majd határozottan kiszállt a kocsiból,s én is így tettem.Amint Nick kivette a csomagjaimat,elindult az épület bejárata felé.

-Ööö...Nick?-szóltam bizonytalanul.

-Igen?-fordult meg hirtelen.

-Nem inkább az lesz a szállásom?-kérdeztem,közben az utca másik felén lévő kis,két csillagos panzió féleségre mutattam.Erre a kérdésemre Nick hangosan felnevetett.Örülök,hogy ilyen szórakoztató vagyok...

-Nem,Emma.Biztosíthatlak,hogy a cég ebben a hotelben bérelt Neked lakosztályt.-erre bólintottam egyet,majd megindultam Nick után,a szálloda hallja felé.

Az előtérbe belépve majdnem kivakította a szemem az egyik kristály csillárról visszaverődő fény.Odasétáltunk a recepcióhoz és Nick azt mondta:

-Jó napot! Springs Records néven foglaltunk lakosztályt.-mondta Nick.Most már legalább azt is tudom,hogy hívják a lemezkiadót.Springs Records.

-Jó napot Uram!Kisasszony!Kérem jöjjenek utánam.-mondta nagyon illedelmesen a recepciós.Azt hiszem a neve Jhonah.

Szóval,miután beszálltunk a liftbe,az felvitt minket a legfelső emeletre.Egyből,amikor kiszálltunk megpillantottam a gyönyörű lakosztályt,ami szerintem bőven volt akkora,mint a házunk.A falak halvány barackszínűek voltak és a nappali-féleség közepén fehér,bőr ülőgarnitúra volt.Pár méterrel arrébb volt egy ajtó,gondolom az a fürdőszoba.Az ajtó mellett megpillantottam egy kétszárnyú,fehérre festett ajtót.Míg Nick megbeszélt valamit a recepcióssal,én elindultam az ajtó felé.Amikor kinyitottam,egy csodálatos szobával találtam szembe magam.A falak itt kicsit sötétebb barackszínűek voltak.Az egyik fal szinte teljesen üvegből volt,aminek köszönhetően gyönyörűen rá lehet látni a városra.A szoba közepén egy akkora franciaágy helyezkedett el,hogy szerintem a két testvéremmel együtt kényelmesen elfértem volna rajta.A szobában két ajtót találtam,az egyik a fürdőszobáé,a másik pedig a gardróbé (!!!) volt.A két ajtó között helyezkedett el,egy amolyan író- vagy fésülködőasztal szerűség,ami felett egy hatalmas plazmatévé takarta ki a falat.Még javában a szobámban gyönyörködtem,mikor Nick szólalt meg a hátam mögött.

-Na,hogy tetszik?

-Hogy hogy tetszik?!-kérdeztem hitetlenkedve,majd Nick nyakába ugrottam,úgy,hogy szerintem már kezdett lilulni a feje,amiért nem kapott levegőt,de én továbbra is csak örömködtem.Mikor végre elengedtem,azt mondta:-Akkor hagylak egy kicsit,hogy elrendezd magad és kipakolj.Egy óra múlva érted jövök és bemegyünk a stúdióba.

Miután Nick elment,belevetettem magam a pakolásba.Nem is értem hogyan,de mindössze fél óra alatt végeztem a pakolással és már kezdtem otthonosan mozogni a lakosztályban.Ekkor eszembe jutott,hogy egész eddig egy repülőn ültem és nem lehet túl kellemes illatom,-a mellettem ülő,folyton popcorn-t evő kisgyerek miatt-ezért a hajamat egy kontyba fogtam a fejem tetejére és gyorsan letusoltam.Ez után kisminkeltem magam és kiválasztottam a "stódióba-megyek-nézzek-már-ki-valahogy" szettemet és már kész is voltam.A telefonom kijelzőjére pillantva megállapítottam,hogy van még tíz percem,addig amíg Nick jönne értem,ezért bekapcsoltam a tévét és elkezdtem nézni a SpongyaBob-ot.

Nick kb. fél órát késett valami elintézni való miatt,szóval úgy döntöttem,hogy eszek valamit.Észrevettem egy újabb ajtót a lakosztályban,ami eddig fel sem tűnt.Bementem,s a kis helyiségben találtam egy mini hűtőt,két konyha szekrényt és egy kis étkező asztal-szerűséget.Azonnal körülnéztem,hogy mi van a szekrényekben,így akadtam rá egy doboz csokis müzlire.Akik jól ismernek,azok tudják,hogy a müzlit nem szeretem tejjel enni,hanem csak magában ropogtatni.Így mikor Nick hívott,már csak fél dobozzal maradt.Gyorsan visszatettem a dobozt a helyére,felkaptam a táskám és a telefonom és már indultam is le a hallba.Nick az autóban várt.Útközben vagy százszor bocsánatot kért,amiért késett és én minden alkalommal azt válaszoltam rá,hogy:"Tényleg,semmi baj.!"

Csupán pár perces autóút után megálltunk egy elég nagy épület előtt,aminek az elejére hatalmas betűkkel volt kiírva a lemezkiadó neve.

-Na,mehetünk?-kérdezte Nick kedvesen,mire én bólintottam egyet és elindultunk a bejárat felé.

Az épületbe belépve megcsapta az orromat a frissen lefőtt kávé illata.Erről eszembe jutott az,amikor reggelente lebotladozom a lépcsőn és anyu már megfőzte magának a reggeli kávéját.

Biztosan elbambultam,mert Nick elég érdekesen lóbálta előttem a kezét.Amikor 'magamhoz tértem',körbenéztem az előtérben.A bejárattal szemben állt egy recepciós pult,mögötte egy középkorú nő ült.Hosszú,barna haját oldalra fonta és fehér,fodros inget viselt,térdig érő fekete szoknyával és magassarkúval.

-Sziasztok! Nick,kit hoztál?-kérdezte kedves mosollyal.Nem tudom,miért,de nekem nagyon szimpatikus volt és olyan 'pót anyu' érzést keltett bennem.

-Nick?Nem azt mondtad,hogy csak én hívhatlak így?-kérdeztem visszafojtott nevetéssel Nick-et.

-Nagyon idegesíti,ha valaki így szólítja,de szerintem könnyebb kimondani,mint a Nicholas-t.-beszélt továbbra is a nő.Elmosolyodtam és a kezemet nyújtottam.

-Emma Jhonson vagyok.

-Ó,szóval te vagy Emma.-mondta meglepődve a nő,majd ő is a kezét nyújtotta.-Adele vagyok.Ha valamiben segítség kell,akkor nyugodtan hívj.0-24 óráig elérhető vagyok.

Mindketten nevettünk,de észrevettem,hogy Nick mellettem nagyon feszülten álldogál.

-Nick,akkor merre megyünk?-kérdeztem.

-Ööö,erre.-mutatott a jobbra lévő folyosóra,majd elindultunk arra felé.

-Miért jöttél zavarba Adele előtt?-kérdeztem,mikor már a folyosó felénél jártunk.

-Nem jöttem zavarba,Emma.És ezt a témát kérlek hanyagoljuk.

-Rendben...

-Erre.-mutatta az utat.Egyik folyosóról a másikra kanyarodtunk,majd lifttel felmentünk a harmadik emeletre.

-Nem lett volna egyszerűbb,ha a hallban lévő lifttel jövünk?-kérdeztem zavartan.

-Lehet...-elmélkedett Nick.Mindketten hangos nevetésben törtünk ki,szóval amikor kinyílt a lift ajtaja,a takarítónő nagyon furán nézett ránk.

-Ez lesz az.-állt meg az egyik ajtó előtt.-Ez Mr.Springs irodája.Ő lesz a főnököd,ha úgy vesszük,szóval viselkedj vele rendesen.

-Mintha eddig olyan rossz lettem volna.-mondtam unottan.

-Oké,csak mondtam.-szabadkozott Nick.-Na,akkor hajrá.

Mikor kinyitotta a kétszárnyú ajtót,egy egész egyszerűnek tűnő irodába léptünk be,azzal a kis különbséggel,hogy a falakon arany- és mindenféle lemezek díszelegtek.A hatalmas tölgyfa asztal mögött egy kissé őszülő,középkorú férfi ült.Ahogy megpillantott minket,elővette azt a tipikus reklámmosolyt és kedvesen köszöntött.

-Ó,bizonyára te vagy Emma Jhonson!Szervusz!Én Mr.Springs vagyok.-nyújtotta a kezét.

-Jó napot!Örülök,hogy megismerhetem Mr.Springs.-mondtam én is kedvesen mosolyogva.

-Milyen bájos!-kiáltotta mézes-mázas hangon a férfi.

Nem tudom,miért,de nekem túl erőltetettnek tűnt az egész kisugárzása.Annyira meg akarta kedveltetni magát velem,hogy az már zavaró volt.

A bemutatkozás után alá kellett írnom pár papírt és a két férfi mindent elmondott amit tudnom kellett.Igaz,hogy a felére nem emlékszem és volt olyan,ami nem is volt lényeges,de azért ők elmondták.

-Emma,volt már alkalmad körbenézni a városban?-kérdezte Mr.Spring,akinek mint kiderült az igazi neve John.Fura...

-Nem,sajnos még nem.De ahogy elnéztem a táblázatokat,amiket Nick adott,nem is lesz sok időm.-mondtam szomorúan.

-Ó,ez sajnálatos.Tudod mit?Az elkövetkezendő hét,szóljon arról,hogy megismered LA legszebb helyeit,éttermeit,ilyesmiket.Legyen ez egy,úgymond beilleszkedő hét.Szeretném,ha néha a stúdióba is bejönnél és megismerkednél az alkalmazottakkal.

-Ez csodálatos.Köszönöm!-hálálkodtam.

-A lányom majd segít neked eligazodni.Fel is hívom,hogy jöjjön ide.Biztosan jó barátnők lesztek majd.-mondta boldogan,ezután gyorsan felhívta a lányát,akit Jennifer-nek hívnak.

Körülbelül tíz perc múlva valaki kopogott az iroda ajtaján.

-Gyere be!-kiáltotta Mr.Springs.

Lassan kinyílt az ajtó és egy szőke lány lépett be rajta.Véleményem szerint egykorú lehet velem.

-Szia apu!Nick!És biztosan te vagy Emma.-mondta boldogan,majd odafutott hozzám és megölelt.-Apu azt mondta,vigyelek el vásárolni,szóval ha az urak megbocsájtanak,én most elrabolom Em-et.

És azzal a lendülettel,ahogy bejött,ki is viharzott velem együtt a szobából.Épp,hogy csak el tudtam köszönni a két férfitól.Amikor leértünk az épület elé,egy gyönyörű,piros BMW állt a parkolóban és Mr.Springs lánya épp az autó felé tartott.

-Ez a tiéd?-kérdeztem hitetlenül.

-Persze.Az enyém.Születésnapomra kaptam apámtól.-kissé szomorúan elmosolyodott,majd újra magára erőltette a csodálatos mosolyát.-Amúgy Jennifer Springs vagyok.Bocsi,hogy eddig csak fecsegtem és még csak be sem mutatkoztam...

-Semmi gond.Emma Jhonson vagyok.-mivel lányok vagyunk,megegyeztünk az ölelésben,szóval megöleltük egymást és beszálltunk a kocsiba.

-Hová menjünk először? Vásárolni,vagy kávézni?-kérdezte,a rádió kapcsolgatása közben.

-Kávé.-vágtam rá határozottan.-Fel kell készülnöm a vásárlás előtt.Ha jól sejtem,te boltról boltra rohansz majd.-tettem hozzá mosolyogva.

-Igazad van.Nem bírok tíz percnél tovább megmaradni egy üzletben.-mosolygott Jenny is.

Kis idő múlva leparkoltunk egy nagyon hangulatos kis kávézó előtt.Jen kiszállt a kocsiból,a bejárat felé indult és én is így tettem.Leültünk egy félreeső asztalhoz és mindketten rendeltünk egy-egy cappuccino-t.Miután kihozták a rendelt italokat sok dologról beszélgettünk.Ruhák,üzletek,LA legjobb helyei,és már azt is megbeszéltük,hogy mikor,hol találkozunk majd a héten.Igazából Jenny egy szörnyen aranyos és kedves lány,bár első ránézésre biztosan mást gondol róla.

-Tudod,mióta apám cége ennyire jól megy,azóta nagyon kevés időt töltünk együtt.Anyukám nyolc éves koromban meghalt,azóta csak ketten vagyunk.-mondta egyszer szomorúan,de pár perc múlva újra az életvidám Jenny ült előttem.

Kb. egy óra elteltével Jen felállt és minden tiltakozásom ellenére ő fizette a számlát.Ezután beültünk a kocsiba és újdonsült barátnőm elvitt a "csodák birodalmába",vagyis Beverly Hills-be.

4.rész~Életem legnehezebb döntése~

Épp keresztülvágtam a parkolón,amikor két erős kart éreztem a derekamon.Megpróbáltam leszedni magamról a két kezét,de ő annál erősebben szorított magához.

-Jake,engedj el!-mondtam elfojtott hangon.

-Meg kell értened!Nem arról van szó,hogy nem szeretlek,csak a legjobbat akarom Neked.-lassan felé fordultam és lehajtott fejjel álltam.Kezét az állam alá tette és felemelte a fejem,így pont a szemébe néztem.

-Lehet kicsit túlreagáltam a dolgokat...

-Lehet.-mondta Jake mosolyogva és nyomott egy apró puszit a számra.Lassan,kézen fogva indultunk hazafelé.Az ajtónk előtt Jake épp el akart búcsúzni,de én inkább berángattam a házba,de szó szerint.Nagyon nem akart bejönni.Tudtam,hogy anyu is és apu is otthon van,de előbb-utóbb úgyis bemutattam volna nekik.

-Megjöttünk!-üvöltöttem 'diszkréten' az előszobából.

-Kyle is?-kérdezte anyu (szintén ordítva) a konyhából. 

-Ööö...Nem igazán.

Bementem a nappaliba és szóltam a szüleimnek,hogy üljenek le egy percre.Jaket ide már nem kellett berángatnom,jött magától.

-Anyu,apu,ő itt a barátom,Jake.-mondtam mosolyogva a szüleimnek.Először olyan fejet vágtak,mintha azt mondtam volna el nekik,hogy terhes vagyok.Aztán szerintem feltűnt,hogy furán nézek rájuk és visszatért a normális arckifejezésük.Jake a kezemet szorongatta.Nem gondoltam volna,hogy ennyire 'fél' a szüleimtől,hiszen nem ilyennek ismertem meg.Mindegy...Szerintem édes volt. :) 

-Szóval,te vagy Jake.Emma,kérlek most menj fel a szobádba!-mondta apu,mire én kikerekedett szemekkel néztem rá.-Szeretnénk beszélni a...khm...barátoddal.

Lassan felballagtam a szobámba.Először nem igazán tudtam mit csináljak.Egyfolytában azon agyaltam,hogy apu és anyu mivel fogják megfenyegetni Jaket.Apu talán azzal,hogy ír róla egy 'csúnya' cikket az újságba.Anyu pedig...Nem tudom...Egy ingát lóbál majd a szeme előtt és elkábítja.Eléggé vizuális vagyok,szóval el is képzeltem mindegyik lehetőséget,ennek köszönhetően kb. tíz percig röhögtem az ágyamon fekve.Aztán erőt vettem magamon és kicsit összepakoltam a szobámban.Mikor már minden úgy nézett ki,mint egy lakberendezési magazinban,eszembe jutott Los Angeles.Elővettem egy nagy,vonalas füzetet és elkezdtem írni az érveimet az mellett,hogy menjek és az mellett,hogy maradjak.

Miért maradjak?

• LA messze van.
• Nem tudom,hogy meddig kell ott maradnom.
• Nincs ott egyetlen ismerősöm sem.
• Azt sem tudom,hol fogok lakni.
• Azt sem tudom,mit fogok enni.
• NEM LESZ OTT JAKE!!!!!!

Miért menjek?

• Ez a legnagyobb álmom kiskorom óta.
• Los Angeles (szerintem) szép város.
• Sok új embert ismerhetnék meg.
• Ott van Beverly Hills!!! 

Őszintén bevallom,hogy Manhattan sokat számít.Azért az ember lánya mindig arról álmodik,hogy egyszer a Beverly Hills-i üzleteket járva megpillantsa A RUHÁT és azonnal megvegye.Persze ehhez pénz kéne.Ahhoz,hogy legyen pénzem,pedig meg kéne kötni a lemez szerződést.Áááá....

És ha elmegyek akkor mi lesz Jake-kel?Rettenetesen fog hiányozni.Fogalmam sincs mit tegyek...

Ilyen 'csodás' gondolatokkal az agyamban vettem a laptopom magam elé és twitterezni kezdtem.Küldtem egy tweetet,amire pár pillanat múlva válasz is érkezett.

 emma_jhonson:I don't know what to do!Somebody!!Help!!

                                   (Nem tudom mit tegyek!Valaki!!Segítség!!)

jake_thwaites_:@emma_jhonson I love you! That's enough to help? :) 

  (@emma_jhonson Szeretlek!Ez elég segítség? :) )

Azonnal lecsuktam a laptopom tetejét és lefutottam a lépcsőn.Jake és apu a kanapén ültek és valami hülye meccset néztek,anyu pedig a konyhában forgolódott.

-Na?-kérdeztem izgatottan.Anyura pillantottam,mivel apa nagyon bele volt merülve a meccs nézésébe,Jake pedig a telefonjába bámult.Anyukám csak mosolyogva bólintott egyet,én pedig odamentem Jake-hez és nyomtam egy puszit az arcára.
-Szeretlek.-suttogtam.Ő csak elmosolyodott,de továbbra sem nézett fel a telefonjából.-Nem jössz fel?Beszélnünk kéne.-erre a mondatomra azonnal felpattant az ágyról,én pedig kézen fogva vezettem a szobámba.Felültem törökülésben az ágyamra és megvártam míg Jake is helyet foglal a fotelben.
-Szóval,amíg lent voltál anyuékkal,rengeteget gondolkoztam és már idáig eljutottam.-nyújtottam át az érveimmel teleírt füzetet.Gyorsan átfutotta párszor,majd gyönyörű,barna szemeivel várakozóan nézett rám.
-És hogy döntöttél?-kérdezte.
-Beszélek velük.Attól függ az egész,hogy mennyi ideig kéne ott lennem és mikor jöhetnék haza.Arra gondoltam,hogy most felhívom őket,amíg itt vagy.Csak,hogy te is halljad.-Jake bólintott egyet,Én pedig beírtam a honlapon talált telefonszámot és elindítottam a hívást.
-Halló?
-Öö..Jó napot!Emma Jhonson vagyok és nemrég kaptam egy lemez szerződést,azzal kapcsolatban szeretnék érdeklődni.-mondtam kicsit bátortalanul.
-Emma!-kiáltott fel kedves és egyben izgatott hangon a férfi.-Nicholas Evans vagyok.A leendő menedzsered.Nagyon örülök,hogy hívtál.Kérdezz csak bátran.Minden kérdésedre válaszolok.
-Köszönöm.Elsőként azt szeretném megtudni,hogy kb. mennyi ideig kéne Los Angeles-ben lennem?
-Egyenlőre két-három hónap.Felvételek,interjúk,fotózások.
-És gondolom nem ennyiből áll az egész?Igaz?
-Jól gondolod.De ami utána jön az csak a jövő zenéje.-itt megállt és nevetett a kissé béna szóviccén.Igaz,hogy fura viccei vannak,de én már így,hogy csak telefonon beszéltünk,nagyon megkedveltem.
-Öhm..És hol fogok lakni az idő alatt,amíg LA-ben leszek?
-Természetesen a kiadónk biztosít egy szállodai lakosztályt,teljes ellátással.
Még rengeteg dolgot kérdeztem tőle és a beszélgetés végére már teljesen úgy beszélgettem vele,mint egy régi baráttal,habár tudtam,hogy idősebb nálam.
-Akkor elfogadod a szerződést?-tette fel végül Nick a kérdést.Jake-re néztem,ő bólintott egy kicsit én pedig már nem is gondolkodtam tovább a válaszomon.
-Igen.Elfogadom.-mondtam ki határozottan ezt a két szót,ami megváltoztatta az életem.
-Ó,Emma!Annyira örülök.Már alig várom,hogy megismerhesselek!Holnap felhívlak és megbeszéljük az utazás részleteit.
-Rendben van.Nagyon köszönöm Nick.És már én is nagyon várom,hogy találkozzunk.-mondtam mosolyogva,majd elköszöntem és kinyomtam a telefonom.Odamentem a fotelhez és beleültem Jake ölébe.Szorosan hozzábújtam,Ő pedig elkezdte piszkálni a hajam.
-Ugye tudod,hogy nagyon fogsz hiányozni?-kérdezte és bár nem láttam,tudtam,hogy mosolyog.Felnéztem rá és adtam egy puszit a szájára.
-Ez volt életem legnehezebb döntése,de csak két hónap.És addig is minden nap beszélünk majd,meg skype-olunk.Nem?-kérdeztem mosolyogva.
-De,igazad van.Elég késő van.Szerintem hazamegyek.Anyám már biztos hiányol.-bólintottam egyet és adtam Jake-nek egy gyors csókot,Ő pedig intett egyet,majd kiment a szobámból.

Másnap reggel furcsa módon nagyon boldogan ébredtem.Reggel minden szokásosan ment,miután elkészültem Jake már az ajtó előtt várt rám.Suliba menet az angyalok városáról beszélgettünk.Arról az egy dologról,ami tegnap este óta folyamatosan járt a fejemben.Szerintem már eléggé unta,hogy egész nap,sőt még délután is erről beszéltem neki,de nem igazán mutatta,hanem megpróbált odafigyelni a hadarásomra. :)
Suli után Jake átjött és filmet néztünk a szobámban.Épp belemerültünk az egyik khm..."jelenetbe" (:D),amikor csörögni kezdett a telefonom.Nagy nehezen elszakadtam Jake ajkaitól és fogadtam a hívást.
-Szia Emma!Nicholas vagyok.Most tudunk beszélni?
-Szia Nick!Persze.Gondolom az utazásról van szó.
-Pontosan.A repülőjegyedet már megvettem és el is küldtem,szerintem holnap meg fogod kapni.A géped szombaton reggel hatkor indul,így lesz időd vasárnap kicsit felkészülni,szétnézni a városban meg egyéb dolgokat intézni.Hétfőn pedig kezdődik a munka.-mondta izgatottan Nick.-És észrevettem,hogy Nick-nek szólítasz.Jegyezd meg,hogy csak Te hívhatsz így!Amúgy mindenki másnak Nicholas vagyok.Értve?
-Persze,persze.-mondtam a telefonba nevetve.-Nagyon várom a szombatot.
-Hidd el,én is.Addig pedig,minden nap zaklatni foglak és különböző infókkal bombázlak majd.
-Akkor majd felkészülök.
-Rendben.Holnap hívlak.Szia Emma!-mondta,majd kinyomta a telefont.A hívás után Jake-kel még elég sokáig beszélgettünk.Vagyis az idő legnagyobb részében beszélgettünk,a többiben meg...mindegy... :D
Este nyolckor sikerült elszakadnunk egymástól,azután pedig leültem a többiekkel vacsizni.Elmeséltem anyuéknak mindent,amit Nick-kel beszéltünk meg és nagyon örültek neki.Még Kyle is őszintén gratulált.De amikor Lara meghallotta,felállt az asztaltól,elém állt és könnyes szemekkel azt mondta:
-Akkor te már nem is szeretsz engem,Emma?
A szemeim könnybe lábadtak,de Lara meg sem várva a válaszomat,megfordult és felfutott a szobájába.Azonnal felpattantam és utána mentem.Amikor benyitottam a szobájába,Ő az ágya szélén ült és patakokban folytak a könnyei az arcán.Lassan odamentem hozzá és szorosan átöleltem.
-Drágám,ne sírj!
-De Te már nem is szeretsz engem,Emma!-mondta kishúgom sírva,amitől majdnem megszakadt a szívem.
-Ez butaság.-kicsit eltoltam magamtól,hogy a kis szemébe tudjak nézni.-Nagyon-nagyon szeretlek,Kicsim!Te a húgom vagy és én megígérem,hogy ha a világ másik felén is leszek,akkor is ugyanennyire foglak szeretni.És amúgy is...Csak három hónapig nem leszek itthon.Olyan,mintha elmennék nyaralni egy kicsit.Oké?
-Rendben.De ígérd meg,hogy nem fogsz elfelejteni!
-Ígérem.-mondtam,majd nyomtam egy puszit a fejére és elindultam ki a szobájából.
-Emma?-szólt utánam,mire én megfordultam.-Aludj itt velem!Kérlek!
-Oké.Ma veled alszom.Áthozom a pizsimet.Mindjárt jövök,addig válassz egy filmet.-mondtam mosolyogva,azután átmentem a pizsamámért,gyorsan átöltöztem,a hajamat pedig laza kontyba fogtam a fejem tetejére,majd visszamentem a húgom szobájába.

-Na,mit nézünk?-kérdeztem lehuppanva az egyik babzsákfotelbe.Lara a másikban kuporgott.
-Aranyhaj és a nagy gubanc.-mondta boldogan.Én jobban örültem volna például a Tökéletes hang-nak,vagy a Spring breakers-nek,de mindegy.Most csak az volt a lényeg,hogy Lara boldog legyen,ami szerintem sikerült is,mert szó szerint vihogott az egyik jeleneten.Mondjuk azt nem tudom,melyiken,mert én a felénél bealudtam...

A csütörtöki és a pénteki nap szörnyen gyorsan elment,nem is történt semmi eget rengetően izgalmas dolog,azon kívül,hogy megkaptam a repülőjegyem Los Angeles-be..Péntek délután anyuval összepakoltam szinte az egész szobámat,de komolyan.Jó,hogy a falakat nem viszem magammal.Este,pedig Jake jött át.Éjfélig beszélgettünk,filmet néztünk,vagy egyszerűen csak néztünk ki a fejünkből.Mindketten tudjuk,hogy hosszú lesz ez a három hónap,sőt az még hosszabb ami utána jön,de Jake és a családom mindenben támogatnak.Lara is belenyugodott abba,hogy egy kis időre elutazom és azt megértettem vele,hogy nagyon-nagyon szeretem és nem fogom elfelejteni.

Szombat reggel,vagyis inkább hajnalban-négy órakor-ébresztett a telefonom.Elvégeztem a reggeli kis rituálémat,-reggeli,fogmosás,smink,haj-amikor előjött az a probléma,hogy mit vegyek fel.Végül egy átlagos szett mellett döntöttem.Fél hatkor mind beültünk a kocsiba,még Lara is felkelt ilyen korán csak azért,hogy eljöhessen és persze Jake is velünk jött.Még jó,hogy ilyen hatalmas kocsink van.:)
Háromnegyed hatkor már a váróban álltunk és búcsúzkodtunk.Anyu sírt,apu pityergett.Azért mégiscsak a nagyobbik lányuk vagyok,na.És éppen LA-be készülök,ami nincs túl közel New York-hoz.
Miután a szüleimtől,Laratól és Kyle-tól is elköszöntem már csak Jake volt hátra.Szorosan megöleltem és magamba szívtam az illatát,majd a szemébe néztem és megcsókoltam.A csókunk közben úgy éreztem,megfordult velem a világ.Lassan eltávolodtam tőle,miközben a hangosbemondó bejelentette a járatomat.
-Hiányozni fogsz!
-Te is nekem.-mondta Jake és megsimította az arcomat.Adtam még mindenkinek egy utolsó ölelést,majd elindultam,hogy felszálljak a gépre.
Amikor leültem a helyemre,-az ablak mellé-átgondoltam mindazt ami most történik velem.

Azzal,hogy most itt ülök és repülök az angyalok városa felé,alapjaiban megváltozik az életem és többé már nem lesz ugyanolyan,mint régen volt.