6.rész~Sikerülni fog!~

• Szép estét mindenkinek! Már elég régen hoztam részt,amit nagyon sajnálok,de összeszedtem magam és pontosan 23:34-kor befejeztem a hatodik epizódot.
• Ebben a részben még nem derül ki,hogy melyik is lesz az a dal,még egy hetet várok és az addig érkezett vélemények alapján döntök.Azon gondolkoztam,hogy még egy énekesnőt beteszek a választási listába,mert mostanában elég sok számot hallgattam tőle és nagyon tetszenek,Ő pedig nem más,mint Lucy Hale.Egy hetetek van még,írjatok még kommentet! :)
• A játék még ugyanúgy érvényes,tehát: Kommentbe írjátok le,hogy szerintetek mi legyen a következő rész címe és ennek megfelelően fogom megírni a hetedik epizódot! Bízom abban,hogy minél jobbakat fogtok írni és lesz egy kis munkám a résszel. :D
• Már így is elég sokat írtam ide "előszó" gyanánt,de szeretném megköszönni a két díjat,amit eddig kaptam!! Először nem is hittem a szememnek,de mára már sikerült felfognom.Köszönöm.
• Jó olvasást!!! XOXO Ana.G.

-Lehetséges,hogy ezt mind én vettem?-kérdeztem elképedve,mikor fáradtam rogytam le az ágyamra és a rengeteg táskát néztem.

-Ó bizony,hogy lehetséges!-mondta boldogan Jenny,aki mellettem terült el.-Ha már apám adott neked egy céges hitelkártyát,akkor nem szabad nem használni.

-De azért ez mégiscsak sok egy kicsit,Jen.-mondtam lelkiismeretfurdalásommal küszködve.

-Jajj már,Emma!Ez még semmi.Látnád a gardróbomat!Várj holnapig és megmutatom.-vigyorgott újdonsült barátnőm.-Tartsunk holnap csajos napot!Elmegyünk moziba,vásárolni,kajálni,meg ilyenek...

-Rendben.-mosolyogtam én is.Pont ekkor szólalt meg Jenny telefonja,jelezve,hogy sms-e érkezett.
-Ki az?-kérdeztem,mikor láttam,hogy elkomorodott egy kicsit.
-Csak apám...Sokáig dolgozik,úgyhogy bent alszik a stúdióban.-mondta szomorúan mosolyogva.
-Akkor egyedül lennél otthon?
-Már megszoktam-legyintett könnyedén.Ekkor megláttam az igazi Jenny-t.Nem azt,aki a mosolygós álca mögé bújik,hanem azt,aki rettenetesen szomorú és nagyon szeretetre éhes.Eszembe jutott valami,szóval felültem mellé és lelkesen beszélni kezdtem.
-Figyelj Jen!Holnap amúgy is csajos napot tartanánk,ugye?-bólintott egyet.-Ha te most hazamész,akkor mindketten egyedül töltenénk az estét,egy üveg Nutellába fojtva a bánatunkat.De!Ennél tudod mi lenne eggyel jobb?
-Nem,de mindjárt kibököd.-válaszolt mosolyogva.
-Maradj itt estére,csinálok popcornt,beteszünk egy jó filmet és még ma elkezdjük a csajos napot!Na,mit szólsz hozzá?

Szerintem örült neki,mivel sikítva a nyakamba ugrott és máris készülődni kezdett.Míg én felajánlottam,hogy megcsinálom a popcornt és veszek elő nasikat,addig ő elment letusolni.Miután mindketten végeztünk,bevackoltuk magunkat a fotelekbe és nézni kezdtük Az éhezők viadalát.Habár már vagy ötvenszer láttam és többször olvastam is,még mindig élveztem a filmet.Jenny még sohasem látta,s nem is olvasta,de elmondása szerint nagyon tetszett neki.
A film után hajnali háromig beszélgettünk mindenféléről.Ruhákról,sminkekről,pasikról.Tényleg mindenről.Kis idő múlva mindketten kidőltünk és elaludtunk.

Reggel arra ébredtem,hogy Jen fölém hajolva ismételgeti a nevemet.
-Végre,hogy felébredtél!Azt hittem,sosem kelsz fel.-mondta vigyorogva.
-Hány óra van?-érdeklődtem hunyorogva,miközben felültem és megpróbáltam realizálni,hogy én most tényleg Los Angeles-ben vagyok,egy ötcsillagos szálloda egyik legszebb lakosztályában,az új barátnőmmel,távol a családomtól és barátaimtól.Hát,végül is még csak két napja vagyok itt.Lomha mozdulatokkal feltápászkodtam a pihe-puha ágyikómból és elmásztam a tükörig.Lehet,inkább nem kellett volna belenéznem...
-Még csak fél kilenc.-válaszolt Jenny.-Ha mindketten elkészültünk,akkor átmehetnénk a házunkba.Apu tutira nincs otthon és amúgy is,te most egy hetes "ismerd-meg-a-várost" szabadságon vagy,szóval nem kell bemenned a stúdióba.
-Oké,mehetek a fürdőbe?
-Persze.-mosolygott.

Kerestem magamnak valami ruhát,majd betotyogtam a fürdőszobába és miután levetettem pizsamámat,beálltam a zuhanykabinba és megeresztettem a meleg vizet.A vízcseppek először égették a bőröm,amitől kellően felébredtem,de egy idő után már nem volt vészes.Kis ideig még áztattam magam a víz alatt,majd magamra csavartam egy törölközőt és elkezdtem készülődni.A hajammal nem csináltam semmit csak kifésültem ,majd felvettem egy fekete rövidndrágot egy mintás fehér pólóval.Amikor kiléptem a fürdőből Nick-kel találtam szembe magam.
-Szia,Emma!Bocsánat,hogy ilyen korán zavarlak,de be kéne jönnöd a stúdióba.
-Hé,apám azt mondta,hogy kap egy hét szabadságot.-háborgott Jen.
-Igen,tényleg ezt mondta,de meg kéne beszélnünk pár dolgot az első számoddal kapcsolatban.-mondta a menedzserem.
-Jól van,oké!-szakítottam félbe a kezdődő vitájukat.-Figyelj Jen,most bemegyek a stúdióba és amikor végeztem,akkor egyből megyek hozzátok.Az úgy jó lesz?
-Igen.-mondták egyszerre,bár míg Jenny vigyorgott,addig Nick inkább morcosan és türelmetlenül nézett rám.

Egy óra múlva már túl a hangpróbán és az egyeztetésen,a stúdióban olvasom a dalszöveget és mit ne mondjak nagyon tetszik.Meghallgattuk a zenei alapot is és már elpróbáltuk együtt,nagyon jól hangzik az egész.A szöveg olyan,mintha én írtam volna,bár ebben nem vagyok olyan jó,de igazán illik hozzám.
-Kezdhetjük,Csillag?-kérdezte a dalszövegíró,Allan.Nagyon kedves férfi és a humora egyszerűen hihetetlen.Körülbelül annyi idős lehet,mint Nick,mindenki ismeri és szereti itt a stúdióban s ezt nem is csodálom.Én többek közt azért is bírom,mert mindenféle vicces beceneveket ad nekem.Például amikor bemutatkoztam neki,azt mondta: "Szóval te vagy az új hang,Csibém!" Meg kell mondjam,eddig senki nem hívott 'csibém'-nek és remélem rajta kívül senki más nem is fog.Allan nem csak dalszövegíró,hanem zenei  producer is,emellett pedig lelki szemetesládának is használhatom ha valami gondom van.Ezt azért jó tudni.
-Persze,de szerintem irtózatosan béna leszek.-álltam fel kissé rettegve a kényelmes kanapéról.
-A hangod csodálatos,a szöveg megvan.Mi baj lehet?-nyugtatott lágy hangon.-Nyugi,Csibe!
Akaratlanul is elnevettem magam,még hozzá kell szoknom a 'csibéhez'.Átsétáltunk egy,a folyosón lévő szobába,aminek falai sötétkék színben pompáztak,s rajtuk mindenféle előadóval készült képek díszelegtek.Volt ott mindenki,Mick Jagger-től (!!!) elkezdve,Justin Bieber-ig.A szoba egyik sarkában volt megtalálható egy kis fülke,ami pont úgy nézett ki,mint a filmekben,előtte volt egy panel,amin mindenféle gombok és eszközök voltak.A másik oldalon egy nagyon kényelmesnek tűnő,fehér kanapé foglalta a helyet,mellette egy ugyanolyan fotel és előtte egy kis üvegasztal volt.Kezemben a dalszöveggel indultam el az üveg másik oldalára,Allan pedig a pult mögött foglalt helyet.Észre sem vettem,hogy még páran jöttek velünk.Ott ült a kanapén Eddy,-mint megtudtam,ő lesz a koreográfus-Shay,a fodrász és stylist,aki most épp terhes és az ajtónak támaszkodva állt egy körülbelül velem egykorú srác.Barna haja és gyönyörű,tengerkék szemei voltak s nálam kb. öt centivel volt magasabb.Nem láttam ezelőtt a stúdióban,szóval feljegyeztem magamnak,hogy majd meg kell kérdeznem Rebecca-t.Ó,igen!Rebecca amolyan személyi asszisztens-féle,már egyszer találkoztam vele,nagyon kedves lány és a munkában nagyon pontos,mindenre odafigyel,de emellett Ő minden titkok tudója,tisztában van a legújabb pletykákkal és ismer mindenkit,aki valaha ebben az épületben dolgozott.Arra eszméltem fel,hogy Allan szólítgat a mikrofonon keresztül,valószínűleg eléggé elbambultam,mert már a fiú sem állt ott az ajtóban.Az üveg túloldalán ülő zenei producer visszaszámolt,majd elindította a zenét én pedig belekezdtem a dalba.Egész idő alatt csak a szövegre koncentráltam,kizártam a külvilágot és minden mást,csak a saját hangomat hallottam.A vége felé már arra eszméltem fel,hogy a refrént kívülről éneklem és a dalnak lassan vége lett.Felnéztem a papírból,s mindazok akik a helyiségben voltak nekem tapsoltak.Amint kiléptem a kis fülkéből Allan és Eddy lepacsizott velem,Shay pedig jól megölelgetett a nagy hasával együtt.Észre sem vettem,hogy miközben én daloltam megérkezett Becca is,természetesen ő is jól megfojtogatott,de utána máris emlékeztetett,Jenny-nek megígértem,hogy a stúdiózás után elmegyek hozzá.Már dél körül járt az idő és bevallom nem sok kedvem volt átmenni Jen-hez,ezért az öltözőszoba felé haladva felhívtam,pár csörgés után fel is vette a telefont.
-Szia,Em!Mizu?
-Szia!Figyelj,nagyon nagy baj lenne ha elhalasztanánk a mai programot?
-Nem.Én is pont akartalak hívni,hogy nekem sem jó.Az egyik kutyám beteg lett és most itt ülök vele az állatorvosnál.-mesélte szomorúan.Tegnap este valóban említette,hogy az egyik kiskutyája eléggé betegeskedik,de nem gondoltam volna,hogy ennyire nagy a baj.
-Jobbulást a kutyusodnak!És holnap találkozunk.Puszi.
Miután megszakítottuk a vonalat,bedobtam az iPhone-t a táskámba,de pont ebben a pillanatban újra csörögni kezdett.Természetesen az én táskám is olyan,mint a legtöbb nőé,azaz olyan mint egy egész univerzum.Szinte már nyakig belemásztam a táskába,amikor is nekiütköztem egy izmos mellkasnak.Azonnal felkaptam a fejem és belenéztem a csodálatos tengerkék szempárba.Olyan volt,mintha a világ összes tengere és óceánja ott hullámzott volna és én elmerültem bennük.Pár másodperc után magamhoz tértem és gyorsan összeszedtem a földre leesett dolgaimat.
-Bocsi,véletlen volt.
-Gondoltam,hogy nem direkt jöttél nekem.-rám villantotta fehér mosolyát,amitől totális ködbe borult az agyam.Gyorsan elkaptam róla a tekintetem és a telefonom kijelzőjére koncentráltam,amin felvillant a kis jel,miszerint van egy nem fogadott hívásom,Jake-től.Egyből magamhoz tértem és rendbe szedtem a gondolataim.Nem olvadhatok el egy ismeretlen fiú mosolyától és gyönyörű szemeitől,miközben engem otthon vár az én Jakem.
-Tényleg bocsi.-mosolyogtam zavartan,majd a kezemet nyújtottam bemutatkozásképpen.-Emma Jhonson.
-Tommy Wild.Amúgy pont téged kerestelek.
-Miért?
-Mr.Springs szeretné meghallgatni az első dalodat.Van itt pár kritikus is és én mondom,nagyon mogorva fazonoknak tűntek.
-Ezzel most biztatni,vagy megfélemlíteni akartál?-érdeklődtem grimaszolva,miközben elindultunk az iroda felé.
-Bocs.-röhögött Tommy.-Itt is vagyunk.
Kinyitotta előttem az ajtót s belépve szembe találtam magam öt mogorva szempárral és egy kedves pillantással,amivel Mr.Springs ajándékozott meg.
-Gyertek be,gyerekek.Uraim,Ő itt Emma Jhonson,a legújabb csodálatos hangunk.-itt felém fordult.-Most pedig meghallgatjuk a még friss számot.Az urak és az én véleményem fogja eldönteni,hogy mi lesz veled.
Tommy-val leültünk az egyik fekete,bőr kanapéra és feszülten vártam,hogy az imént elindított dalomnak vége legyen,közben a kritikusok arcát figyeltem,amin természetesen nem tükröződött semmilyen érzelem.Amikor az utolsó hang is elhallgatott,Mr.Springs feltette a kérdést.
-Nos,mi a véleményük?

• Ó,majdnem elfelejtettem! Elértük az ezer (!!!) oldalmegjelenítést,ami bár nem túl sok,de nekem mégis sokat jelent.A másik blogom is rendeztem egy ilyen kis játékot,szóval akkor már itt is. :) Kommentbe vagy chat-be írjatok különböző mondatokat,helyzeteket esetleg párbeszédeket és ezeket mind valamilyen formában beleillesztem a következő részbe.Jöhetnek vicces és abszurd dolgok is,minden bekerül!! :D Remélem tetszett a rész! xoxo.