7.rész~A váratlan vendég./1.rész/~

• Sziasztok! Igen,tudom,hogy már vagy kétmillió éve írtam utoljára,de a nyár az nekem is nyár.Azaz nyaralás,lazulás a barátokkal és délig alvás...
• Tekintve,hogy ez a nyár utolsó hete,(hüpp-hüpp) szeretném ezt a családommal tölteni,szóval legközelebb már csak szeptemberben hozok új részt.
• Mint látjátok ez a fejezet elég rövid lett,de ez csak az első része.Gondoltam azért mégis kiteszem,hogy tudjátok még élek.
• Remélem még olvassátok a blogomat,ezért örülnék egy-két kommentnek és tetszik gombnak is.
• Még lazuljatok egyet ezen az utolsó héten,mindenkinek jó pihenést! <3 :)

".Amikor az utolsó hang is elhallgatott,Mr.Springs feltette a kérdést.

-Nos,mi a véleményük?"

Némán ültem a kanapén,s feszülten vártam az "ítéletet".Ha most azt mondják,hogy nem tetszik nekik,akkor mindennek vége és mehetek haza New Yorkba.De legalább megpróbáltam...

Mikor már kezdtem teljesen átadni magam a csalódottságnak,azon kaptam magam,hogy Tommy ölelget és Mr.Springs büszkén mosolyog rám.Ne már! Miről maradtam le?!

-Emma! Gratulálok,maga igazán tehetséges.-mondta Mr.Fischer,az egyik kritikus búcsúzásképpen.A nagy izgalomban és a gratulációk közepette észre sem vettem,hogy Tommy kezét szorongatom,így hát elengedtem és szerintem neki is csak ebben a pillanatban tűnt fel az egész.Tekintetével értetlenül meredt rám,minek következtében én elpirultam és inkább kimentem a folyosóra,majd elindultam az öltöző felé.

A szobába érve megpillantottam 'kis' csapatomat,amint izgatottan várnak engem a fejleményekkel.Allan és Eddy össze-vissza mászkáltak,Shay és Becca pedig nyugodtan ültek a fal melletti kék kanapén.Elöntött a boldogság és igazán akkor kezdett leesni az egész dolog.Miképpen megszólalni nem tudtam,sikítottam egyet és jól megölelgettem a lányokat,de a zenei producert és a koreográfusomat sem kíméltem.A gondolataim így is eléggé kuszák voltak,de ők persze tökéletesen egyszerre kezdtek el beszélni,amiből semmit sem értettem,de azért megpróbáltam válaszokat adni.Mindössze fél óra örömködés után,úgy döntöttem felhívom Jenny-t,hiszen mégiscsak Ő volt az első barátom ebben a városban Nicken kívül.Szőke barátnőm két csöngés után fel is vette a telefont,én pedig eltartottam a készüléket a fülemtől,mert akkorát sikított,hogy még a mellettem haladó Shay is meghallotta.

-Honnan tudod Jen?

-Ezt úgy kérded mintha nem ismernél!-háborodott fel.-Egész délután apámat zaklattam,hogy beszéljen már.

-Ó Jenny,annyira örülök!El sem hiszed.

-Este ünnepelünk! És nincs vita. Szólj Beccanak és Shaynek is,meg még akinek akarsz.Fél nyolcra átmegyek hozzád.

-Rendben! Akkor este!

A zene dübörgött a hatalmas hangfalakból,s mi mind a tánctéren tomboltunk.Jenny mondta,hogy ez a hely szuper ezért ide jöttünk és barátnőm valóban igazat mondott.A lányokon kívül még jött velünk pár srác is a stúdióból.Tommy-t is hívtam,de amint említettem,hogy kik jönnek inkább úgy döntött nem tart velünk.Mindegy,az ő baja.Induláskor eldöntöttem,hogy ma este jól fogom érezni magam,kizárok mindent a fejemből.New Yorkot,a problémákat és mindent ami az utóbbi időben terhelt.Ma este boldog leszek és hatalmasat tombolok a barátaimmal.Shay úgy döntött inkább hazamegy,mivel egy ilyen hely mégsem egy terhes nőnek való.Így maradtunk csak hatan.Rendeltünk pár koktélt is,amik kis idő múlva megtették a hatásukat.Egész este táncoltunk,s őszintén mondom hogy még sosem éreztem ilyen jól magam.
Éjfél körül értünk vissza a szállodába Becca-val és Jenny-vel.Bevallom egy kicsit becsíptünk és épp az egyik indokolatlan nevetés hullám közben kopogtattak az ajtón.Még mindig nevetve lépdeltem magassarkúmban az ajtó felé,rövid fekete ruhámban és borzas hajjal.Még mielőtt kinyitottam volna a lakosztály bejáratát,Jen visítását hallottam a szobámból,amitől még jobban nevetnem kellet,de amikor kitártam az ajtót és megláttam az előttem álló személyt,lefagyott a mosoly az arcomról.