5.rész~Hello Los Angeles! Hello új élet!~

• Heelló!! Végre itt a nyári szünet,amit gondolom már mindenki ujjongva várt.

• Na jó,ez nagyon-nagyon nyomi bevezetés lett,de remélem kárpótollak titeket ezzel a résszel.Az előző epizódhoz már érkezett egy komment,aminek én rettenetesen örültem és-komolyan mondom-elkezdtem ugrálni.A családom kicsit sem nézett hülyének..áá dehogy.
• Tudom,hogy a legtöbben nem olvassátok el ezeket a részek előtti litániákat,de szeretném megköszönni nektek,hogy olvastok és nem sokára elérjük a 600 oldalmegjelenítést.Lehet,hogy nem nagy szám,de nekem sokat jelent.
• Nem is húzom tovább az időt.Jó olvasást!
• Következő rész egy komment,vagy két tetszik gomb után.

A repülő délután kettőkor szállt le a New York-i repülőtéren.Amikor beléptem a hatalmas épületbe,mindenhol embereket láttam.Hirtelen azt sem tudtam,hogy hol vagyok.Már épp vettem elő a telefonomat,hogy hívhassam Nick-et,amikor valaki a nevemet kiabálta.Megfordultam,hogy jobban körbe tudjak nézni,ekkor megláttam egy kb. negyvenes éveiben járó férfit felém loholni.Én is elindultam felé,gondoltam ha már egyszer a nevemet kiabálja,akkor engem keres.A férfi lefékezett előttem és a kezét nyújtotta.

-Helló,Emma!Én vagyok Nicholas.

-Ó,szia Nick!Már hívni akartalak.Fogalmam sincs hová kéne mennem.

-Hmm...Elfelejtettem mondani,hogy majd kijövök eléd?Mindegy.-legyintett-Most,hogy itt vagy már indulhatunk is.Először elmegyünk a szállodához,utána pedig bemegyünk a stúdióba,hogy megismerkedj pár emberrel.

-Oké.-bólintottam boldogan.Teljesen feldobott Nick látványa.Na jó,nem úgy képzeltem el,mint valami ötszáz éves vénembert,de nem gondoltam volna,hogy így néz ki.Emellett látszott rajta,hogy nagyon izgatott és boldog,s ezek az érzései átragadtak rám is.

Nick lovagiasan felajánlotta,hogy az autóig viszi a cuccaimat,amit én meg is köszöntem neki.Mikor kiértünk,az épület előtt egy fekete Ford állt,amiről azonnal eszembe jutott Jake és az,ahogy első nap találkoztunk.De nem volt sok időm ezen gondolkozni,ugyanis Nick felszólított,hogy be kéne ülni a kocsiba.Eleget tettem 'parancsának',s ezután elindultunk a szállásom felé.

Az autóban ülve Nick egy csomó papírt nyomott a kezembe.

-Emma,ez a napirended.Ezt úgy kell érteni,hogy rajta vannak azok a dolgok,események,amiken fontos,hogy ott legyél.Ezen kívül a próbák időpontját is megtalálod a papírokon.-ezuán egy virágmintás noteszt nyújtott felém,aminek az elején egy masni díszelgett.Én csak értetlenkedő pillantással néztem rá,mire azt mondta:-Hidd el,szükséged lesz rá.Ebbe is beleírtam néhány fontosabb eseményt,de azt javaslom jegyezz bele mindent,ami szerinted fontos,és lehetőség szerint hordd magaddal a táskádban!

-Rendben főnök!-mondtam komolyan,majd az ablakon kifelé bámulva néztem a hatalmas épületeket.Alig telt el két perc,Nick leparkolt egy öt csillagos szálloda előtt,majd határozottan kiszállt a kocsiból,s én is így tettem.Amint Nick kivette a csomagjaimat,elindult az épület bejárata felé.

-Ööö...Nick?-szóltam bizonytalanul.

-Igen?-fordult meg hirtelen.

-Nem inkább az lesz a szállásom?-kérdeztem,közben az utca másik felén lévő kis,két csillagos panzió féleségre mutattam.Erre a kérdésemre Nick hangosan felnevetett.Örülök,hogy ilyen szórakoztató vagyok...

-Nem,Emma.Biztosíthatlak,hogy a cég ebben a hotelben bérelt Neked lakosztályt.-erre bólintottam egyet,majd megindultam Nick után,a szálloda hallja felé.

Az előtérbe belépve majdnem kivakította a szemem az egyik kristály csillárról visszaverődő fény.Odasétáltunk a recepcióhoz és Nick azt mondta:

-Jó napot! Springs Records néven foglaltunk lakosztályt.-mondta Nick.Most már legalább azt is tudom,hogy hívják a lemezkiadót.Springs Records.

-Jó napot Uram!Kisasszony!Kérem jöjjenek utánam.-mondta nagyon illedelmesen a recepciós.Azt hiszem a neve Jhonah.

Szóval,miután beszálltunk a liftbe,az felvitt minket a legfelső emeletre.Egyből,amikor kiszálltunk megpillantottam a gyönyörű lakosztályt,ami szerintem bőven volt akkora,mint a házunk.A falak halvány barackszínűek voltak és a nappali-féleség közepén fehér,bőr ülőgarnitúra volt.Pár méterrel arrébb volt egy ajtó,gondolom az a fürdőszoba.Az ajtó mellett megpillantottam egy kétszárnyú,fehérre festett ajtót.Míg Nick megbeszélt valamit a recepcióssal,én elindultam az ajtó felé.Amikor kinyitottam,egy csodálatos szobával találtam szembe magam.A falak itt kicsit sötétebb barackszínűek voltak.Az egyik fal szinte teljesen üvegből volt,aminek köszönhetően gyönyörűen rá lehet látni a városra.A szoba közepén egy akkora franciaágy helyezkedett el,hogy szerintem a két testvéremmel együtt kényelmesen elfértem volna rajta.A szobában két ajtót találtam,az egyik a fürdőszobáé,a másik pedig a gardróbé (!!!) volt.A két ajtó között helyezkedett el,egy amolyan író- vagy fésülködőasztal szerűség,ami felett egy hatalmas plazmatévé takarta ki a falat.Még javában a szobámban gyönyörködtem,mikor Nick szólalt meg a hátam mögött.

-Na,hogy tetszik?

-Hogy hogy tetszik?!-kérdeztem hitetlenkedve,majd Nick nyakába ugrottam,úgy,hogy szerintem már kezdett lilulni a feje,amiért nem kapott levegőt,de én továbbra is csak örömködtem.Mikor végre elengedtem,azt mondta:-Akkor hagylak egy kicsit,hogy elrendezd magad és kipakolj.Egy óra múlva érted jövök és bemegyünk a stúdióba.

Miután Nick elment,belevetettem magam a pakolásba.Nem is értem hogyan,de mindössze fél óra alatt végeztem a pakolással és már kezdtem otthonosan mozogni a lakosztályban.Ekkor eszembe jutott,hogy egész eddig egy repülőn ültem és nem lehet túl kellemes illatom,-a mellettem ülő,folyton popcorn-t evő kisgyerek miatt-ezért a hajamat egy kontyba fogtam a fejem tetejére és gyorsan letusoltam.Ez után kisminkeltem magam és kiválasztottam a "stódióba-megyek-nézzek-már-ki-valahogy" szettemet és már kész is voltam.A telefonom kijelzőjére pillantva megállapítottam,hogy van még tíz percem,addig amíg Nick jönne értem,ezért bekapcsoltam a tévét és elkezdtem nézni a SpongyaBob-ot.

Nick kb. fél órát késett valami elintézni való miatt,szóval úgy döntöttem,hogy eszek valamit.Észrevettem egy újabb ajtót a lakosztályban,ami eddig fel sem tűnt.Bementem,s a kis helyiségben találtam egy mini hűtőt,két konyha szekrényt és egy kis étkező asztal-szerűséget.Azonnal körülnéztem,hogy mi van a szekrényekben,így akadtam rá egy doboz csokis müzlire.Akik jól ismernek,azok tudják,hogy a müzlit nem szeretem tejjel enni,hanem csak magában ropogtatni.Így mikor Nick hívott,már csak fél dobozzal maradt.Gyorsan visszatettem a dobozt a helyére,felkaptam a táskám és a telefonom és már indultam is le a hallba.Nick az autóban várt.Útközben vagy százszor bocsánatot kért,amiért késett és én minden alkalommal azt válaszoltam rá,hogy:"Tényleg,semmi baj.!"

Csupán pár perces autóút után megálltunk egy elég nagy épület előtt,aminek az elejére hatalmas betűkkel volt kiírva a lemezkiadó neve.

-Na,mehetünk?-kérdezte Nick kedvesen,mire én bólintottam egyet és elindultunk a bejárat felé.

Az épületbe belépve megcsapta az orromat a frissen lefőtt kávé illata.Erről eszembe jutott az,amikor reggelente lebotladozom a lépcsőn és anyu már megfőzte magának a reggeli kávéját.

Biztosan elbambultam,mert Nick elég érdekesen lóbálta előttem a kezét.Amikor 'magamhoz tértem',körbenéztem az előtérben.A bejárattal szemben állt egy recepciós pult,mögötte egy középkorú nő ült.Hosszú,barna haját oldalra fonta és fehér,fodros inget viselt,térdig érő fekete szoknyával és magassarkúval.

-Sziasztok! Nick,kit hoztál?-kérdezte kedves mosollyal.Nem tudom,miért,de nekem nagyon szimpatikus volt és olyan 'pót anyu' érzést keltett bennem.

-Nick?Nem azt mondtad,hogy csak én hívhatlak így?-kérdeztem visszafojtott nevetéssel Nick-et.

-Nagyon idegesíti,ha valaki így szólítja,de szerintem könnyebb kimondani,mint a Nicholas-t.-beszélt továbbra is a nő.Elmosolyodtam és a kezemet nyújtottam.

-Emma Jhonson vagyok.

-Ó,szóval te vagy Emma.-mondta meglepődve a nő,majd ő is a kezét nyújtotta.-Adele vagyok.Ha valamiben segítség kell,akkor nyugodtan hívj.0-24 óráig elérhető vagyok.

Mindketten nevettünk,de észrevettem,hogy Nick mellettem nagyon feszülten álldogál.

-Nick,akkor merre megyünk?-kérdeztem.

-Ööö,erre.-mutatott a jobbra lévő folyosóra,majd elindultunk arra felé.

-Miért jöttél zavarba Adele előtt?-kérdeztem,mikor már a folyosó felénél jártunk.

-Nem jöttem zavarba,Emma.És ezt a témát kérlek hanyagoljuk.

-Rendben...

-Erre.-mutatta az utat.Egyik folyosóról a másikra kanyarodtunk,majd lifttel felmentünk a harmadik emeletre.

-Nem lett volna egyszerűbb,ha a hallban lévő lifttel jövünk?-kérdeztem zavartan.

-Lehet...-elmélkedett Nick.Mindketten hangos nevetésben törtünk ki,szóval amikor kinyílt a lift ajtaja,a takarítónő nagyon furán nézett ránk.

-Ez lesz az.-állt meg az egyik ajtó előtt.-Ez Mr.Springs irodája.Ő lesz a főnököd,ha úgy vesszük,szóval viselkedj vele rendesen.

-Mintha eddig olyan rossz lettem volna.-mondtam unottan.

-Oké,csak mondtam.-szabadkozott Nick.-Na,akkor hajrá.

Mikor kinyitotta a kétszárnyú ajtót,egy egész egyszerűnek tűnő irodába léptünk be,azzal a kis különbséggel,hogy a falakon arany- és mindenféle lemezek díszelegtek.A hatalmas tölgyfa asztal mögött egy kissé őszülő,középkorú férfi ült.Ahogy megpillantott minket,elővette azt a tipikus reklámmosolyt és kedvesen köszöntött.

-Ó,bizonyára te vagy Emma Jhonson!Szervusz!Én Mr.Springs vagyok.-nyújtotta a kezét.

-Jó napot!Örülök,hogy megismerhetem Mr.Springs.-mondtam én is kedvesen mosolyogva.

-Milyen bájos!-kiáltotta mézes-mázas hangon a férfi.

Nem tudom,miért,de nekem túl erőltetettnek tűnt az egész kisugárzása.Annyira meg akarta kedveltetni magát velem,hogy az már zavaró volt.

A bemutatkozás után alá kellett írnom pár papírt és a két férfi mindent elmondott amit tudnom kellett.Igaz,hogy a felére nem emlékszem és volt olyan,ami nem is volt lényeges,de azért ők elmondták.

-Emma,volt már alkalmad körbenézni a városban?-kérdezte Mr.Spring,akinek mint kiderült az igazi neve John.Fura...

-Nem,sajnos még nem.De ahogy elnéztem a táblázatokat,amiket Nick adott,nem is lesz sok időm.-mondtam szomorúan.

-Ó,ez sajnálatos.Tudod mit?Az elkövetkezendő hét,szóljon arról,hogy megismered LA legszebb helyeit,éttermeit,ilyesmiket.Legyen ez egy,úgymond beilleszkedő hét.Szeretném,ha néha a stúdióba is bejönnél és megismerkednél az alkalmazottakkal.

-Ez csodálatos.Köszönöm!-hálálkodtam.

-A lányom majd segít neked eligazodni.Fel is hívom,hogy jöjjön ide.Biztosan jó barátnők lesztek majd.-mondta boldogan,ezután gyorsan felhívta a lányát,akit Jennifer-nek hívnak.

Körülbelül tíz perc múlva valaki kopogott az iroda ajtaján.

-Gyere be!-kiáltotta Mr.Springs.

Lassan kinyílt az ajtó és egy szőke lány lépett be rajta.Véleményem szerint egykorú lehet velem.

-Szia apu!Nick!És biztosan te vagy Emma.-mondta boldogan,majd odafutott hozzám és megölelt.-Apu azt mondta,vigyelek el vásárolni,szóval ha az urak megbocsájtanak,én most elrabolom Em-et.

És azzal a lendülettel,ahogy bejött,ki is viharzott velem együtt a szobából.Épp,hogy csak el tudtam köszönni a két férfitól.Amikor leértünk az épület elé,egy gyönyörű,piros BMW állt a parkolóban és Mr.Springs lánya épp az autó felé tartott.

-Ez a tiéd?-kérdeztem hitetlenül.

-Persze.Az enyém.Születésnapomra kaptam apámtól.-kissé szomorúan elmosolyodott,majd újra magára erőltette a csodálatos mosolyát.-Amúgy Jennifer Springs vagyok.Bocsi,hogy eddig csak fecsegtem és még csak be sem mutatkoztam...

-Semmi gond.Emma Jhonson vagyok.-mivel lányok vagyunk,megegyeztünk az ölelésben,szóval megöleltük egymást és beszálltunk a kocsiba.

-Hová menjünk először? Vásárolni,vagy kávézni?-kérdezte,a rádió kapcsolgatása közben.

-Kávé.-vágtam rá határozottan.-Fel kell készülnöm a vásárlás előtt.Ha jól sejtem,te boltról boltra rohansz majd.-tettem hozzá mosolyogva.

-Igazad van.Nem bírok tíz percnél tovább megmaradni egy üzletben.-mosolygott Jenny is.

Kis idő múlva leparkoltunk egy nagyon hangulatos kis kávézó előtt.Jen kiszállt a kocsiból,a bejárat felé indult és én is így tettem.Leültünk egy félreeső asztalhoz és mindketten rendeltünk egy-egy cappuccino-t.Miután kihozták a rendelt italokat sok dologról beszélgettünk.Ruhák,üzletek,LA legjobb helyei,és már azt is megbeszéltük,hogy mikor,hol találkozunk majd a héten.Igazából Jenny egy szörnyen aranyos és kedves lány,bár első ránézésre biztosan mást gondol róla.

-Tudod,mióta apám cége ennyire jól megy,azóta nagyon kevés időt töltünk együtt.Anyukám nyolc éves koromban meghalt,azóta csak ketten vagyunk.-mondta egyszer szomorúan,de pár perc múlva újra az életvidám Jenny ült előttem.

Kb. egy óra elteltével Jen felállt és minden tiltakozásom ellenére ő fizette a számlát.Ezután beültünk a kocsiba és újdonsült barátnőm elvitt a "csodák birodalmába",vagyis Beverly Hills-be.