Új blog! :)

• Sziasztok! 
• Megnyitottam az új blogomat!Megpróbálok mindegyik történetemre ugyan annyi időt szentelni,remélem sikerülni fog! :)
• Már fent van a prológus és a szereplők képei,nézzétek meg őket és iratkozzatok fel! 
• Az első rész holnap érkezik!

  **Love with Zayn Malik**

A nagy kérdés :)

Igen,igen,tudom,hog tegnapra ígértem az új részt,de elég sok dolog összejött,többek közt az is,hogy a gépem totálisan és végleg elromlott,ezért telefonon pötyögök,s így kicsit lassabban haladok. :D
Na de most nem ezért írok,hanem mert a véleményetekre vagyok kíváncsi.Én nem tudtam dönteni,szóval most ti jöttök! 

A kérdés: Melyik énekesnő legyen Emma "hangja"?

             A., Avril Lavigne
             B., Ariana Grande
             C.,Victoria Justice
             D.,Christina Aguileira

Szeretném,ha kommentbe leírnátok a véleményeteket,mert ez nagyban befolyásolná a történet folytatását.A hatodik résszel pedig sietek,ahogy tudok. :) Mindenkinek csodás napot!! XOXO

Fontos! :) ♡

Sziasztok!
Most nem új résszel jövök,(bár az is hamarosan érkezik :]).
Biztosan ti is hallottatok a Google Reader megszűnéséről.Kérlek olvassátok el ezt a bejegyzést: http://dianabrunwin-feledhetelenmult.blogspot.hu/2013/06/hamarosan-megszunik-google-reader.html

!!! EZEN A LINKEN !!!

tudjátok követni a blogomat. :)

A hatodik részt előreláthatólag szerdán,vagy csütörtökön teszem ki. :) Ana.G. ♡

5.rész~Hello Los Angeles! Hello új élet!~

• Heelló!! Végre itt a nyári szünet,amit gondolom már mindenki ujjongva várt.

• Na jó,ez nagyon-nagyon nyomi bevezetés lett,de remélem kárpótollak titeket ezzel a résszel.Az előző epizódhoz már érkezett egy komment,aminek én rettenetesen örültem és-komolyan mondom-elkezdtem ugrálni.A családom kicsit sem nézett hülyének..áá dehogy.
• Tudom,hogy a legtöbben nem olvassátok el ezeket a részek előtti litániákat,de szeretném megköszönni nektek,hogy olvastok és nem sokára elérjük a 600 oldalmegjelenítést.Lehet,hogy nem nagy szám,de nekem sokat jelent.
• Nem is húzom tovább az időt.Jó olvasást!
• Következő rész egy komment,vagy két tetszik gomb után.

A repülő délután kettőkor szállt le a New York-i repülőtéren.Amikor beléptem a hatalmas épületbe,mindenhol embereket láttam.Hirtelen azt sem tudtam,hogy hol vagyok.Már épp vettem elő a telefonomat,hogy hívhassam Nick-et,amikor valaki a nevemet kiabálta.Megfordultam,hogy jobban körbe tudjak nézni,ekkor megláttam egy kb. negyvenes éveiben járó férfit felém loholni.Én is elindultam felé,gondoltam ha már egyszer a nevemet kiabálja,akkor engem keres.A férfi lefékezett előttem és a kezét nyújtotta.

-Helló,Emma!Én vagyok Nicholas.

-Ó,szia Nick!Már hívni akartalak.Fogalmam sincs hová kéne mennem.

-Hmm...Elfelejtettem mondani,hogy majd kijövök eléd?Mindegy.-legyintett-Most,hogy itt vagy már indulhatunk is.Először elmegyünk a szállodához,utána pedig bemegyünk a stúdióba,hogy megismerkedj pár emberrel.

-Oké.-bólintottam boldogan.Teljesen feldobott Nick látványa.Na jó,nem úgy képzeltem el,mint valami ötszáz éves vénembert,de nem gondoltam volna,hogy így néz ki.Emellett látszott rajta,hogy nagyon izgatott és boldog,s ezek az érzései átragadtak rám is.

Nick lovagiasan felajánlotta,hogy az autóig viszi a cuccaimat,amit én meg is köszöntem neki.Mikor kiértünk,az épület előtt egy fekete Ford állt,amiről azonnal eszembe jutott Jake és az,ahogy első nap találkoztunk.De nem volt sok időm ezen gondolkozni,ugyanis Nick felszólított,hogy be kéne ülni a kocsiba.Eleget tettem 'parancsának',s ezután elindultunk a szállásom felé.

Az autóban ülve Nick egy csomó papírt nyomott a kezembe.

-Emma,ez a napirended.Ezt úgy kell érteni,hogy rajta vannak azok a dolgok,események,amiken fontos,hogy ott legyél.Ezen kívül a próbák időpontját is megtalálod a papírokon.-ezuán egy virágmintás noteszt nyújtott felém,aminek az elején egy masni díszelgett.Én csak értetlenkedő pillantással néztem rá,mire azt mondta:-Hidd el,szükséged lesz rá.Ebbe is beleírtam néhány fontosabb eseményt,de azt javaslom jegyezz bele mindent,ami szerinted fontos,és lehetőség szerint hordd magaddal a táskádban!

-Rendben főnök!-mondtam komolyan,majd az ablakon kifelé bámulva néztem a hatalmas épületeket.Alig telt el két perc,Nick leparkolt egy öt csillagos szálloda előtt,majd határozottan kiszállt a kocsiból,s én is így tettem.Amint Nick kivette a csomagjaimat,elindult az épület bejárata felé.

-Ööö...Nick?-szóltam bizonytalanul.

-Igen?-fordult meg hirtelen.

-Nem inkább az lesz a szállásom?-kérdeztem,közben az utca másik felén lévő kis,két csillagos panzió féleségre mutattam.Erre a kérdésemre Nick hangosan felnevetett.Örülök,hogy ilyen szórakoztató vagyok...

-Nem,Emma.Biztosíthatlak,hogy a cég ebben a hotelben bérelt Neked lakosztályt.-erre bólintottam egyet,majd megindultam Nick után,a szálloda hallja felé.

Az előtérbe belépve majdnem kivakította a szemem az egyik kristály csillárról visszaverődő fény.Odasétáltunk a recepcióhoz és Nick azt mondta:

-Jó napot! Springs Records néven foglaltunk lakosztályt.-mondta Nick.Most már legalább azt is tudom,hogy hívják a lemezkiadót.Springs Records.

-Jó napot Uram!Kisasszony!Kérem jöjjenek utánam.-mondta nagyon illedelmesen a recepciós.Azt hiszem a neve Jhonah.

Szóval,miután beszálltunk a liftbe,az felvitt minket a legfelső emeletre.Egyből,amikor kiszálltunk megpillantottam a gyönyörű lakosztályt,ami szerintem bőven volt akkora,mint a házunk.A falak halvány barackszínűek voltak és a nappali-féleség közepén fehér,bőr ülőgarnitúra volt.Pár méterrel arrébb volt egy ajtó,gondolom az a fürdőszoba.Az ajtó mellett megpillantottam egy kétszárnyú,fehérre festett ajtót.Míg Nick megbeszélt valamit a recepcióssal,én elindultam az ajtó felé.Amikor kinyitottam,egy csodálatos szobával találtam szembe magam.A falak itt kicsit sötétebb barackszínűek voltak.Az egyik fal szinte teljesen üvegből volt,aminek köszönhetően gyönyörűen rá lehet látni a városra.A szoba közepén egy akkora franciaágy helyezkedett el,hogy szerintem a két testvéremmel együtt kényelmesen elfértem volna rajta.A szobában két ajtót találtam,az egyik a fürdőszobáé,a másik pedig a gardróbé (!!!) volt.A két ajtó között helyezkedett el,egy amolyan író- vagy fésülködőasztal szerűség,ami felett egy hatalmas plazmatévé takarta ki a falat.Még javában a szobámban gyönyörködtem,mikor Nick szólalt meg a hátam mögött.

-Na,hogy tetszik?

-Hogy hogy tetszik?!-kérdeztem hitetlenkedve,majd Nick nyakába ugrottam,úgy,hogy szerintem már kezdett lilulni a feje,amiért nem kapott levegőt,de én továbbra is csak örömködtem.Mikor végre elengedtem,azt mondta:-Akkor hagylak egy kicsit,hogy elrendezd magad és kipakolj.Egy óra múlva érted jövök és bemegyünk a stúdióba.

Miután Nick elment,belevetettem magam a pakolásba.Nem is értem hogyan,de mindössze fél óra alatt végeztem a pakolással és már kezdtem otthonosan mozogni a lakosztályban.Ekkor eszembe jutott,hogy egész eddig egy repülőn ültem és nem lehet túl kellemes illatom,-a mellettem ülő,folyton popcorn-t evő kisgyerek miatt-ezért a hajamat egy kontyba fogtam a fejem tetejére és gyorsan letusoltam.Ez után kisminkeltem magam és kiválasztottam a "stódióba-megyek-nézzek-már-ki-valahogy" szettemet és már kész is voltam.A telefonom kijelzőjére pillantva megállapítottam,hogy van még tíz percem,addig amíg Nick jönne értem,ezért bekapcsoltam a tévét és elkezdtem nézni a SpongyaBob-ot.

Nick kb. fél órát késett valami elintézni való miatt,szóval úgy döntöttem,hogy eszek valamit.Észrevettem egy újabb ajtót a lakosztályban,ami eddig fel sem tűnt.Bementem,s a kis helyiségben találtam egy mini hűtőt,két konyha szekrényt és egy kis étkező asztal-szerűséget.Azonnal körülnéztem,hogy mi van a szekrényekben,így akadtam rá egy doboz csokis müzlire.Akik jól ismernek,azok tudják,hogy a müzlit nem szeretem tejjel enni,hanem csak magában ropogtatni.Így mikor Nick hívott,már csak fél dobozzal maradt.Gyorsan visszatettem a dobozt a helyére,felkaptam a táskám és a telefonom és már indultam is le a hallba.Nick az autóban várt.Útközben vagy százszor bocsánatot kért,amiért késett és én minden alkalommal azt válaszoltam rá,hogy:"Tényleg,semmi baj.!"

Csupán pár perces autóút után megálltunk egy elég nagy épület előtt,aminek az elejére hatalmas betűkkel volt kiírva a lemezkiadó neve.

-Na,mehetünk?-kérdezte Nick kedvesen,mire én bólintottam egyet és elindultunk a bejárat felé.

Az épületbe belépve megcsapta az orromat a frissen lefőtt kávé illata.Erről eszembe jutott az,amikor reggelente lebotladozom a lépcsőn és anyu már megfőzte magának a reggeli kávéját.

Biztosan elbambultam,mert Nick elég érdekesen lóbálta előttem a kezét.Amikor 'magamhoz tértem',körbenéztem az előtérben.A bejárattal szemben állt egy recepciós pult,mögötte egy középkorú nő ült.Hosszú,barna haját oldalra fonta és fehér,fodros inget viselt,térdig érő fekete szoknyával és magassarkúval.

-Sziasztok! Nick,kit hoztál?-kérdezte kedves mosollyal.Nem tudom,miért,de nekem nagyon szimpatikus volt és olyan 'pót anyu' érzést keltett bennem.

-Nick?Nem azt mondtad,hogy csak én hívhatlak így?-kérdeztem visszafojtott nevetéssel Nick-et.

-Nagyon idegesíti,ha valaki így szólítja,de szerintem könnyebb kimondani,mint a Nicholas-t.-beszélt továbbra is a nő.Elmosolyodtam és a kezemet nyújtottam.

-Emma Jhonson vagyok.

-Ó,szóval te vagy Emma.-mondta meglepődve a nő,majd ő is a kezét nyújtotta.-Adele vagyok.Ha valamiben segítség kell,akkor nyugodtan hívj.0-24 óráig elérhető vagyok.

Mindketten nevettünk,de észrevettem,hogy Nick mellettem nagyon feszülten álldogál.

-Nick,akkor merre megyünk?-kérdeztem.

-Ööö,erre.-mutatott a jobbra lévő folyosóra,majd elindultunk arra felé.

-Miért jöttél zavarba Adele előtt?-kérdeztem,mikor már a folyosó felénél jártunk.

-Nem jöttem zavarba,Emma.És ezt a témát kérlek hanyagoljuk.

-Rendben...

-Erre.-mutatta az utat.Egyik folyosóról a másikra kanyarodtunk,majd lifttel felmentünk a harmadik emeletre.

-Nem lett volna egyszerűbb,ha a hallban lévő lifttel jövünk?-kérdeztem zavartan.

-Lehet...-elmélkedett Nick.Mindketten hangos nevetésben törtünk ki,szóval amikor kinyílt a lift ajtaja,a takarítónő nagyon furán nézett ránk.

-Ez lesz az.-állt meg az egyik ajtó előtt.-Ez Mr.Springs irodája.Ő lesz a főnököd,ha úgy vesszük,szóval viselkedj vele rendesen.

-Mintha eddig olyan rossz lettem volna.-mondtam unottan.

-Oké,csak mondtam.-szabadkozott Nick.-Na,akkor hajrá.

Mikor kinyitotta a kétszárnyú ajtót,egy egész egyszerűnek tűnő irodába léptünk be,azzal a kis különbséggel,hogy a falakon arany- és mindenféle lemezek díszelegtek.A hatalmas tölgyfa asztal mögött egy kissé őszülő,középkorú férfi ült.Ahogy megpillantott minket,elővette azt a tipikus reklámmosolyt és kedvesen köszöntött.

-Ó,bizonyára te vagy Emma Jhonson!Szervusz!Én Mr.Springs vagyok.-nyújtotta a kezét.

-Jó napot!Örülök,hogy megismerhetem Mr.Springs.-mondtam én is kedvesen mosolyogva.

-Milyen bájos!-kiáltotta mézes-mázas hangon a férfi.

Nem tudom,miért,de nekem túl erőltetettnek tűnt az egész kisugárzása.Annyira meg akarta kedveltetni magát velem,hogy az már zavaró volt.

A bemutatkozás után alá kellett írnom pár papírt és a két férfi mindent elmondott amit tudnom kellett.Igaz,hogy a felére nem emlékszem és volt olyan,ami nem is volt lényeges,de azért ők elmondták.

-Emma,volt már alkalmad körbenézni a városban?-kérdezte Mr.Spring,akinek mint kiderült az igazi neve John.Fura...

-Nem,sajnos még nem.De ahogy elnéztem a táblázatokat,amiket Nick adott,nem is lesz sok időm.-mondtam szomorúan.

-Ó,ez sajnálatos.Tudod mit?Az elkövetkezendő hét,szóljon arról,hogy megismered LA legszebb helyeit,éttermeit,ilyesmiket.Legyen ez egy,úgymond beilleszkedő hét.Szeretném,ha néha a stúdióba is bejönnél és megismerkednél az alkalmazottakkal.

-Ez csodálatos.Köszönöm!-hálálkodtam.

-A lányom majd segít neked eligazodni.Fel is hívom,hogy jöjjön ide.Biztosan jó barátnők lesztek majd.-mondta boldogan,ezután gyorsan felhívta a lányát,akit Jennifer-nek hívnak.

Körülbelül tíz perc múlva valaki kopogott az iroda ajtaján.

-Gyere be!-kiáltotta Mr.Springs.

Lassan kinyílt az ajtó és egy szőke lány lépett be rajta.Véleményem szerint egykorú lehet velem.

-Szia apu!Nick!És biztosan te vagy Emma.-mondta boldogan,majd odafutott hozzám és megölelt.-Apu azt mondta,vigyelek el vásárolni,szóval ha az urak megbocsájtanak,én most elrabolom Em-et.

És azzal a lendülettel,ahogy bejött,ki is viharzott velem együtt a szobából.Épp,hogy csak el tudtam köszönni a két férfitól.Amikor leértünk az épület elé,egy gyönyörű,piros BMW állt a parkolóban és Mr.Springs lánya épp az autó felé tartott.

-Ez a tiéd?-kérdeztem hitetlenül.

-Persze.Az enyém.Születésnapomra kaptam apámtól.-kissé szomorúan elmosolyodott,majd újra magára erőltette a csodálatos mosolyát.-Amúgy Jennifer Springs vagyok.Bocsi,hogy eddig csak fecsegtem és még csak be sem mutatkoztam...

-Semmi gond.Emma Jhonson vagyok.-mivel lányok vagyunk,megegyeztünk az ölelésben,szóval megöleltük egymást és beszálltunk a kocsiba.

-Hová menjünk először? Vásárolni,vagy kávézni?-kérdezte,a rádió kapcsolgatása közben.

-Kávé.-vágtam rá határozottan.-Fel kell készülnöm a vásárlás előtt.Ha jól sejtem,te boltról boltra rohansz majd.-tettem hozzá mosolyogva.

-Igazad van.Nem bírok tíz percnél tovább megmaradni egy üzletben.-mosolygott Jenny is.

Kis idő múlva leparkoltunk egy nagyon hangulatos kis kávézó előtt.Jen kiszállt a kocsiból,a bejárat felé indult és én is így tettem.Leültünk egy félreeső asztalhoz és mindketten rendeltünk egy-egy cappuccino-t.Miután kihozták a rendelt italokat sok dologról beszélgettünk.Ruhák,üzletek,LA legjobb helyei,és már azt is megbeszéltük,hogy mikor,hol találkozunk majd a héten.Igazából Jenny egy szörnyen aranyos és kedves lány,bár első ránézésre biztosan mást gondol róla.

-Tudod,mióta apám cége ennyire jól megy,azóta nagyon kevés időt töltünk együtt.Anyukám nyolc éves koromban meghalt,azóta csak ketten vagyunk.-mondta egyszer szomorúan,de pár perc múlva újra az életvidám Jenny ült előttem.

Kb. egy óra elteltével Jen felállt és minden tiltakozásom ellenére ő fizette a számlát.Ezután beültünk a kocsiba és újdonsült barátnőm elvitt a "csodák birodalmába",vagyis Beverly Hills-be.

4.rész~Életem legnehezebb döntése~

Épp keresztülvágtam a parkolón,amikor két erős kart éreztem a derekamon.Megpróbáltam leszedni magamról a két kezét,de ő annál erősebben szorított magához.

-Jake,engedj el!-mondtam elfojtott hangon.

-Meg kell értened!Nem arról van szó,hogy nem szeretlek,csak a legjobbat akarom Neked.-lassan felé fordultam és lehajtott fejjel álltam.Kezét az állam alá tette és felemelte a fejem,így pont a szemébe néztem.

-Lehet kicsit túlreagáltam a dolgokat...

-Lehet.-mondta Jake mosolyogva és nyomott egy apró puszit a számra.Lassan,kézen fogva indultunk hazafelé.Az ajtónk előtt Jake épp el akart búcsúzni,de én inkább berángattam a házba,de szó szerint.Nagyon nem akart bejönni.Tudtam,hogy anyu is és apu is otthon van,de előbb-utóbb úgyis bemutattam volna nekik.

-Megjöttünk!-üvöltöttem 'diszkréten' az előszobából.

-Kyle is?-kérdezte anyu (szintén ordítva) a konyhából. 

-Ööö...Nem igazán.

Bementem a nappaliba és szóltam a szüleimnek,hogy üljenek le egy percre.Jaket ide már nem kellett berángatnom,jött magától.

-Anyu,apu,ő itt a barátom,Jake.-mondtam mosolyogva a szüleimnek.Először olyan fejet vágtak,mintha azt mondtam volna el nekik,hogy terhes vagyok.Aztán szerintem feltűnt,hogy furán nézek rájuk és visszatért a normális arckifejezésük.Jake a kezemet szorongatta.Nem gondoltam volna,hogy ennyire 'fél' a szüleimtől,hiszen nem ilyennek ismertem meg.Mindegy...Szerintem édes volt. :) 

-Szóval,te vagy Jake.Emma,kérlek most menj fel a szobádba!-mondta apu,mire én kikerekedett szemekkel néztem rá.-Szeretnénk beszélni a...khm...barátoddal.

Lassan felballagtam a szobámba.Először nem igazán tudtam mit csináljak.Egyfolytában azon agyaltam,hogy apu és anyu mivel fogják megfenyegetni Jaket.Apu talán azzal,hogy ír róla egy 'csúnya' cikket az újságba.Anyu pedig...Nem tudom...Egy ingát lóbál majd a szeme előtt és elkábítja.Eléggé vizuális vagyok,szóval el is képzeltem mindegyik lehetőséget,ennek köszönhetően kb. tíz percig röhögtem az ágyamon fekve.Aztán erőt vettem magamon és kicsit összepakoltam a szobámban.Mikor már minden úgy nézett ki,mint egy lakberendezési magazinban,eszembe jutott Los Angeles.Elővettem egy nagy,vonalas füzetet és elkezdtem írni az érveimet az mellett,hogy menjek és az mellett,hogy maradjak.

Miért maradjak?

• LA messze van.
• Nem tudom,hogy meddig kell ott maradnom.
• Nincs ott egyetlen ismerősöm sem.
• Azt sem tudom,hol fogok lakni.
• Azt sem tudom,mit fogok enni.
• NEM LESZ OTT JAKE!!!!!!

Miért menjek?

• Ez a legnagyobb álmom kiskorom óta.
• Los Angeles (szerintem) szép város.
• Sok új embert ismerhetnék meg.
• Ott van Beverly Hills!!! 

Őszintén bevallom,hogy Manhattan sokat számít.Azért az ember lánya mindig arról álmodik,hogy egyszer a Beverly Hills-i üzleteket járva megpillantsa A RUHÁT és azonnal megvegye.Persze ehhez pénz kéne.Ahhoz,hogy legyen pénzem,pedig meg kéne kötni a lemez szerződést.Áááá....

És ha elmegyek akkor mi lesz Jake-kel?Rettenetesen fog hiányozni.Fogalmam sincs mit tegyek...

Ilyen 'csodás' gondolatokkal az agyamban vettem a laptopom magam elé és twitterezni kezdtem.Küldtem egy tweetet,amire pár pillanat múlva válasz is érkezett.

 emma_jhonson:I don't know what to do!Somebody!!Help!!

                                   (Nem tudom mit tegyek!Valaki!!Segítség!!)

jake_thwaites_:@emma_jhonson I love you! That's enough to help? :) 

  (@emma_jhonson Szeretlek!Ez elég segítség? :) )

Azonnal lecsuktam a laptopom tetejét és lefutottam a lépcsőn.Jake és apu a kanapén ültek és valami hülye meccset néztek,anyu pedig a konyhában forgolódott.

-Na?-kérdeztem izgatottan.Anyura pillantottam,mivel apa nagyon bele volt merülve a meccs nézésébe,Jake pedig a telefonjába bámult.Anyukám csak mosolyogva bólintott egyet,én pedig odamentem Jake-hez és nyomtam egy puszit az arcára.
-Szeretlek.-suttogtam.Ő csak elmosolyodott,de továbbra sem nézett fel a telefonjából.-Nem jössz fel?Beszélnünk kéne.-erre a mondatomra azonnal felpattant az ágyról,én pedig kézen fogva vezettem a szobámba.Felültem törökülésben az ágyamra és megvártam míg Jake is helyet foglal a fotelben.
-Szóval,amíg lent voltál anyuékkal,rengeteget gondolkoztam és már idáig eljutottam.-nyújtottam át az érveimmel teleírt füzetet.Gyorsan átfutotta párszor,majd gyönyörű,barna szemeivel várakozóan nézett rám.
-És hogy döntöttél?-kérdezte.
-Beszélek velük.Attól függ az egész,hogy mennyi ideig kéne ott lennem és mikor jöhetnék haza.Arra gondoltam,hogy most felhívom őket,amíg itt vagy.Csak,hogy te is halljad.-Jake bólintott egyet,Én pedig beírtam a honlapon talált telefonszámot és elindítottam a hívást.
-Halló?
-Öö..Jó napot!Emma Jhonson vagyok és nemrég kaptam egy lemez szerződést,azzal kapcsolatban szeretnék érdeklődni.-mondtam kicsit bátortalanul.
-Emma!-kiáltott fel kedves és egyben izgatott hangon a férfi.-Nicholas Evans vagyok.A leendő menedzsered.Nagyon örülök,hogy hívtál.Kérdezz csak bátran.Minden kérdésedre válaszolok.
-Köszönöm.Elsőként azt szeretném megtudni,hogy kb. mennyi ideig kéne Los Angeles-ben lennem?
-Egyenlőre két-három hónap.Felvételek,interjúk,fotózások.
-És gondolom nem ennyiből áll az egész?Igaz?
-Jól gondolod.De ami utána jön az csak a jövő zenéje.-itt megállt és nevetett a kissé béna szóviccén.Igaz,hogy fura viccei vannak,de én már így,hogy csak telefonon beszéltünk,nagyon megkedveltem.
-Öhm..És hol fogok lakni az idő alatt,amíg LA-ben leszek?
-Természetesen a kiadónk biztosít egy szállodai lakosztályt,teljes ellátással.
Még rengeteg dolgot kérdeztem tőle és a beszélgetés végére már teljesen úgy beszélgettem vele,mint egy régi baráttal,habár tudtam,hogy idősebb nálam.
-Akkor elfogadod a szerződést?-tette fel végül Nick a kérdést.Jake-re néztem,ő bólintott egy kicsit én pedig már nem is gondolkodtam tovább a válaszomon.
-Igen.Elfogadom.-mondtam ki határozottan ezt a két szót,ami megváltoztatta az életem.
-Ó,Emma!Annyira örülök.Már alig várom,hogy megismerhesselek!Holnap felhívlak és megbeszéljük az utazás részleteit.
-Rendben van.Nagyon köszönöm Nick.És már én is nagyon várom,hogy találkozzunk.-mondtam mosolyogva,majd elköszöntem és kinyomtam a telefonom.Odamentem a fotelhez és beleültem Jake ölébe.Szorosan hozzábújtam,Ő pedig elkezdte piszkálni a hajam.
-Ugye tudod,hogy nagyon fogsz hiányozni?-kérdezte és bár nem láttam,tudtam,hogy mosolyog.Felnéztem rá és adtam egy puszit a szájára.
-Ez volt életem legnehezebb döntése,de csak két hónap.És addig is minden nap beszélünk majd,meg skype-olunk.Nem?-kérdeztem mosolyogva.
-De,igazad van.Elég késő van.Szerintem hazamegyek.Anyám már biztos hiányol.-bólintottam egyet és adtam Jake-nek egy gyors csókot,Ő pedig intett egyet,majd kiment a szobámból.

Másnap reggel furcsa módon nagyon boldogan ébredtem.Reggel minden szokásosan ment,miután elkészültem Jake már az ajtó előtt várt rám.Suliba menet az angyalok városáról beszélgettünk.Arról az egy dologról,ami tegnap este óta folyamatosan járt a fejemben.Szerintem már eléggé unta,hogy egész nap,sőt még délután is erről beszéltem neki,de nem igazán mutatta,hanem megpróbált odafigyelni a hadarásomra. :)
Suli után Jake átjött és filmet néztünk a szobámban.Épp belemerültünk az egyik khm..."jelenetbe" (:D),amikor csörögni kezdett a telefonom.Nagy nehezen elszakadtam Jake ajkaitól és fogadtam a hívást.
-Szia Emma!Nicholas vagyok.Most tudunk beszélni?
-Szia Nick!Persze.Gondolom az utazásról van szó.
-Pontosan.A repülőjegyedet már megvettem és el is küldtem,szerintem holnap meg fogod kapni.A géped szombaton reggel hatkor indul,így lesz időd vasárnap kicsit felkészülni,szétnézni a városban meg egyéb dolgokat intézni.Hétfőn pedig kezdődik a munka.-mondta izgatottan Nick.-És észrevettem,hogy Nick-nek szólítasz.Jegyezd meg,hogy csak Te hívhatsz így!Amúgy mindenki másnak Nicholas vagyok.Értve?
-Persze,persze.-mondtam a telefonba nevetve.-Nagyon várom a szombatot.
-Hidd el,én is.Addig pedig,minden nap zaklatni foglak és különböző infókkal bombázlak majd.
-Akkor majd felkészülök.
-Rendben.Holnap hívlak.Szia Emma!-mondta,majd kinyomta a telefont.A hívás után Jake-kel még elég sokáig beszélgettünk.Vagyis az idő legnagyobb részében beszélgettünk,a többiben meg...mindegy... :D
Este nyolckor sikerült elszakadnunk egymástól,azután pedig leültem a többiekkel vacsizni.Elmeséltem anyuéknak mindent,amit Nick-kel beszéltünk meg és nagyon örültek neki.Még Kyle is őszintén gratulált.De amikor Lara meghallotta,felállt az asztaltól,elém állt és könnyes szemekkel azt mondta:
-Akkor te már nem is szeretsz engem,Emma?
A szemeim könnybe lábadtak,de Lara meg sem várva a válaszomat,megfordult és felfutott a szobájába.Azonnal felpattantam és utána mentem.Amikor benyitottam a szobájába,Ő az ágya szélén ült és patakokban folytak a könnyei az arcán.Lassan odamentem hozzá és szorosan átöleltem.
-Drágám,ne sírj!
-De Te már nem is szeretsz engem,Emma!-mondta kishúgom sírva,amitől majdnem megszakadt a szívem.
-Ez butaság.-kicsit eltoltam magamtól,hogy a kis szemébe tudjak nézni.-Nagyon-nagyon szeretlek,Kicsim!Te a húgom vagy és én megígérem,hogy ha a világ másik felén is leszek,akkor is ugyanennyire foglak szeretni.És amúgy is...Csak három hónapig nem leszek itthon.Olyan,mintha elmennék nyaralni egy kicsit.Oké?
-Rendben.De ígérd meg,hogy nem fogsz elfelejteni!
-Ígérem.-mondtam,majd nyomtam egy puszit a fejére és elindultam ki a szobájából.
-Emma?-szólt utánam,mire én megfordultam.-Aludj itt velem!Kérlek!
-Oké.Ma veled alszom.Áthozom a pizsimet.Mindjárt jövök,addig válassz egy filmet.-mondtam mosolyogva,azután átmentem a pizsamámért,gyorsan átöltöztem,a hajamat pedig laza kontyba fogtam a fejem tetejére,majd visszamentem a húgom szobájába.

-Na,mit nézünk?-kérdeztem lehuppanva az egyik babzsákfotelbe.Lara a másikban kuporgott.
-Aranyhaj és a nagy gubanc.-mondta boldogan.Én jobban örültem volna például a Tökéletes hang-nak,vagy a Spring breakers-nek,de mindegy.Most csak az volt a lényeg,hogy Lara boldog legyen,ami szerintem sikerült is,mert szó szerint vihogott az egyik jeleneten.Mondjuk azt nem tudom,melyiken,mert én a felénél bealudtam...

A csütörtöki és a pénteki nap szörnyen gyorsan elment,nem is történt semmi eget rengetően izgalmas dolog,azon kívül,hogy megkaptam a repülőjegyem Los Angeles-be..Péntek délután anyuval összepakoltam szinte az egész szobámat,de komolyan.Jó,hogy a falakat nem viszem magammal.Este,pedig Jake jött át.Éjfélig beszélgettünk,filmet néztünk,vagy egyszerűen csak néztünk ki a fejünkből.Mindketten tudjuk,hogy hosszú lesz ez a három hónap,sőt az még hosszabb ami utána jön,de Jake és a családom mindenben támogatnak.Lara is belenyugodott abba,hogy egy kis időre elutazom és azt megértettem vele,hogy nagyon-nagyon szeretem és nem fogom elfelejteni.

Szombat reggel,vagyis inkább hajnalban-négy órakor-ébresztett a telefonom.Elvégeztem a reggeli kis rituálémat,-reggeli,fogmosás,smink,haj-amikor előjött az a probléma,hogy mit vegyek fel.Végül egy átlagos szett mellett döntöttem.Fél hatkor mind beültünk a kocsiba,még Lara is felkelt ilyen korán csak azért,hogy eljöhessen és persze Jake is velünk jött.Még jó,hogy ilyen hatalmas kocsink van.:)
Háromnegyed hatkor már a váróban álltunk és búcsúzkodtunk.Anyu sírt,apu pityergett.Azért mégiscsak a nagyobbik lányuk vagyok,na.És éppen LA-be készülök,ami nincs túl közel New York-hoz.
Miután a szüleimtől,Laratól és Kyle-tól is elköszöntem már csak Jake volt hátra.Szorosan megöleltem és magamba szívtam az illatát,majd a szemébe néztem és megcsókoltam.A csókunk közben úgy éreztem,megfordult velem a világ.Lassan eltávolodtam tőle,miközben a hangosbemondó bejelentette a járatomat.
-Hiányozni fogsz!
-Te is nekem.-mondta Jake és megsimította az arcomat.Adtam még mindenkinek egy utolsó ölelést,majd elindultam,hogy felszálljak a gépre.
Amikor leültem a helyemre,-az ablak mellé-átgondoltam mindazt ami most történik velem.

Azzal,hogy most itt ülök és repülök az angyalok városa felé,alapjaiban megváltozik az életem és többé már nem lesz ugyanolyan,mint régen volt.

3.rész~Kívánj valamit!~

Heyho guys!Tudom,hogy késtem egy kicsit,de most,hogy itt van a rész nagyon remélem,hogy tetszik.! Minimum egy komi,vagy két tetszik gomb után jön az új rész! Jó olvasást! xoxo :)

Szombat reggel nem úsztam meg a "boldog szülinapot ébresztést".De nem tudott zavarni,mert szörnyen boldog voltam.Egész nap vigyorogtam,mint valami idióta.Küldtem Jake-nek egy SMS-t,amiben meghívtam az esti bulimra,amit Ashley szervezett.A válaszban ez állt:

 Este találkozunk.~Jake~

Ettől az üzenettől még boldogabb lettem.Délután elmentünk vásárolni anyuval,majd hat óra körül elkezdtem készülődni.Nyolc körül az egész alakos tükröm előtt ácsorogtam és a ruhámat nézegettem.Na jó,igazából azon gondolkoztam,hogy tetszeni fogok-e Jake-nek.Ashley fél kilencre jött értem.Anyu a lelkemre kötötte,hogy ne igyak sokat és hajnali 3-ra legyek otthon.Ez elfogadható időpont... :D
Amikor bementünk a szórakozóhelyre megpillantottam a többieket az egyik nagyobb asztalnál.Mindenki boldogan üdvözölt,egy ideig beszélgettünk,közben iszogattunk is.Folyamatosan azt vártam,hogy Jake megérkezzen,de már egy órája ott voltunk és Ő még mindig nem jött.
Ha nem akart eljönni akkor miért nem mondta?Gondolhattam volna,hogy csak szórakozik velem...
A hangulatom teljesen off volt,szóval inkább úgy döntöttem,hogy hazamegyek.Szóltam Ashley-nek,aki szerintem nem is fogta fel mit mondok,mert eléggé be volt rúgva,de legalább szóltam.A sötét utcákon sétálva folyamatosan azon gondolkoztam,miért csinálja ezt velem Jake.Megpillantottam egy kisebb parkot.Odasétáltam az egyik padhoz,leültem rá és a csillagokat néztem.Hirtelen valaki hátulról befogta a szemeimet.
-Mit csinálsz itt egyedül?-kérdezte egy mély,bársonyos hang.
-Nem jöttél el.-mondtam közömbösen,majd levettem szememről a kezeit.
-Azt írtam,hogy este találkozunk.Azt nem,hogy hol.-mosolygott önelégülten Jake,miközben leült mellém.
-Komolyan,kikészítesz Jake...Amúgy mit keresel itt?
-Hozzátok mentem.Aztán megláttalak és azt gondoltam megleplek.-mondta,közben leült mellém és az ölébe húzott.
-Sikerült.Meglepődtem.-mondtam még mindig közömbösen.
-Haragszol?-kérdezte,közben nyomott egy puszit a hajamba.
-Igen,Jake.Haragszom.Azért,mert igazából semmit nem tudok rólad,csak azt,hogy Jake-nek hívnak.És azért,mert egyfolytában hülyét csinálsz belőlem.-magyaráztam idegesen,miközben a kezeimmel is vadul mutogattam.Jake elég érdekes fejet vágott.-És mielőtt azt hinnéd,hogy elmeroggyant vagyok,közlöm,hogy nem.
Erre kijelentésemre Jake hangos nevetésbe kezdett,amiért én jól megcsapkodtam.-Jajj ne már!Ez nem vicces!
-Oké,oké.Abbahagytam.Akkor most mivel haragszol,gondolom az ajándékot sem fogadod el.-mondta mosolyogva.
-Ó,dehogynem.-mondtam,már én is nevetve.
-Csak akkor adom oda,ha előtte kapok egy csókot.-mondta egy huncut mosollyal Jake.
-Az megoldható.-közelebb hajoltam hozzá és ajkaimat az övére tapasztottam.Megint elöntött az a csodálatos érzés...Hű,már ezt is kezdem megszokni.
-Boldog szülinapot!-mondta Jake,közben előhúzott a kabátja zsebéből egy kis dobozkát.A dobozt kinyitva egy gyönyörű,kulcs alakú nyakláncot találtam benne.
-Jake,ez gyönyörű!-mondtam boldogan.
-Pont,mint te.-erre a mondatára csak egy hosszú csókkal reagáltam.-Ezek szerint már nem is vagy annyira mérges.
-Nem,annyira már nem.-mondtam vigyorogva.-Nézd!Hullócsillagok!-mondtam csodálkozva,az eget kémlelve.
-Akkor kívánj valamit!
-De te is!

Pár perc múlva már kézen fogva sétáltunk a házunk felé.Nem akartam elválni Jake-től,de már elég késő volt.
Pontosan két óra volt,amikor beléptem a szobámba.Villámgyorsan letusoltam,felvettem a pizsamámat és szinte pillanatok alatt elaludtam.

Hétfőn reggel fél hétkor ébresztett a telefonom.Eléggé kómás állapotban elcsoszogtam a fürdőszobába és be akartam nyitni,de majdnem nekicsapódtam az ajtónak.
-Ki van bent?
-Kyle.-hallottam a választ.
-Gyere ki!
-Vársz.
Nem igazán volt kedvem vitatkozni a bátyámmal,ami mondjuk elég érdekes,mert imádom piszkálni.Ehelyett inkább megpróbáltam eljutni a konyháig,de alig sikerült,mert útközben leestem a lépcsőn.
-Most komolyan!Mi van ma velem?-gondolkoztam hangosan,közben megpróbáltam felállni valahogy.Miután szerencsétlenkedtem egy sort a kávém kiöntésével felmentem a szobámba és felöltöztem.A fürdőszoba felszabadulása után megmostam a fogamat és feldobtam egy alap sminket,a hajamat pedig csak kifésültem és oldalra dobtam.
Az ajtón kilépve megpillantottam Jaket és egyből jobb kedvem lett.Mielőtt köszönhettem volna neki,magához húzott és adott egy rövid csókot.
-Feldobtad a napomat.-suttogtam mosolyogva.
-Mai feladat kipipálva.-mondta vigyorogva Jake.Kézen fogva sétáltunk az iskoláig,sőt még az osztályba is így léptünk be.A fiúk hangos 'huu'-zással fogadtak minket,Ashley pedig egész egyszerűen csak felsikított.Nála ez az alap reakció ha lát valami olyat,ami boldoggá teszi.
-Tudtam,tudtam.-ugrált körülöttünk barátnőm vigyorogva és néha még mindig sikított egyet.
-Ash.Leállhatsz.-mondtam neki olyan "megértem-hogy-örülsz-de-ennyire-nem-kéne" arc kifejezéssel.Ezután egy ideig nyugton maradt.Egy ideig...
Órák után a fiúk megkérdezték,hogy elmegyünk-e velük bowlingozni,de mi már Ashleyvel elterveztük a tökéletes csajos délutánunkat,ami vásárlásból,kajálásból,a bátyám idegesítéséből és egy késő esti "meghitt" beszélgetésből áll.
Miután mély és érzelmes búcsút vettem Jake-től ( :D ),Ash-sel elindultunk a belvárosba.Két órán át barangoltunk a plázában,utána beütünk a mekibe és kibeszéltük a srácokat.Természetesen nem bírjuk ki amíg a másik elmondja amit akar,így egyszerre beszéltünk.Az egész hely tőlünk volt hangos.Szerintem a legtöbben úgy gondolták,hogy most szabadultunk a kisegítőből,mivel volt,hogy Ashley annyira röhögött,hogy az orrán jött ki a kóla,amit éppen ivott,vagy Én röhögtem annyira,hogy véletlenül átrepült a sült krumplim a szomszédos asztalra.Hát,igen.Ez van ha mi Ash-sel elmegyünk valahová.

Este nyolckor a szobámban ültünk és épp chipset zabáltunk,amikor Kyle bejött hozzánk.

-Húgi,kérlek ne ölj meg!-mondta teljesen komoly fejjel.

-Megetted a nutellámat?Mondtam,hogy az nekem még kell.-mondtam felháborodva,amin Ash csak röhögött.

-Ez most komoly dolog.-mondta,majd leült az ágyam szélére.-Pár hete elküldtem egy lemezkiadó cégnek az egyik felvételt,amit akkor csináltam,mikor énekeltél és ma válaszoltak.Azt mondták csodás hangod van és szeretnének egy szerződést kötni veled.Na mit szólsz?

-Mi a ****?-kérdeztem kicsit hangosabban,mint szerettem volna.Aztán Ashley-re néztem,aki csak tátott szájjal bámult rám.

-Em,ezt el kell fogadnod!Nem minden nap jön veled szembe egy ilyen lehetőség.

-Meddig kell válaszolni?-kérdeztem.

-Csütörtökig.Van még három napod.Gondold át húgi!-mondta Kyle és kiment a szobámból.

-Ajj,most mit csináljak Ash?-kérdeztem az ágyon hátradőlve.

-Szerintem fogadd el.Én a helyedben ezt tenném.-vonta meg a vállát.

Az este további részét csendesen töltöttük.Én a gondolataimba merülve bámultam a plafont,Ashley pedig horkolt,szóval gondolom elaludt.A földön.

Hirtelen ötlettől vezérelve elővettem a telefonomat és tárcsáztam.

-Igen?-kérdezte álmos hangon Jake.

-Aludtál?

-Nem,filmet néztem a bátyámmal.Miért hívtál?Baj van?-hallottam a hangjából,hogy ideges.

-Nem is tudtam,hogy van bátyád.-gondolkoztam hangosan.-Szóval,egy lemezkiadó szerződést ajánlott,mert hallották ahogy énekelek,azt mondták csodás a hangom és rengeteg lehetőség áll előttem.-hadartam el gyorsan.-Szerinted elfogadjam?

Jake csak pár perc múlva szólt bele újra a telefonba:-Emma,szerintem ez tök jó.Fogadd el!Ha most elszalasztod a lehetőséget lehet,hogy többet nem lesz alkalmad egy ilyen dologra.

-Figyelj Jake!Miután Kyle elmondta ezt az egészet,megnéztem a lemezkiadó cég honlapját.

-És mit találtál?-érdeklődött Jake.

-Ez az egész stúdió,meg minden Los Angeles-ben van.

-Mi?LA-ben?De az...-dadogott.

-Több,mint kétezer mérföldre van innen.Tudom.Ezért is nem vagyok benne biztos,hogy elfogadom.Nem akarlak itt hagyni.Veled akarok lenni Jake.-mondtam a könnyeimmel küszködve.

-Figyelj Em,ezt holnap megbeszéljük oké?Aludd ki magad!Jóéjt!-mondta még mindig döbbent hangon.

-Jake?

-Hm?

-Szeretlek.Jóéjt.-mondtam mosolyogva,habár ezt ő nem láthatta.

-Én is szeretlek.Jóéjt!

Másnap reggel nulla életkedvvel ébredtem.Elindultam a fürdőbe,de útközben átestem Ashley-n,aki este elaludt a földön és azóta is ott horkolt.Sikeresen lefejeltem a szekrényemet,ennek következményeként pedig egy hatalmas piros folt díszelgett a homlokomon.Bár,amikor megláttam Ash arcát,máris jobban éreztem magam.A szőnyegem mintája elég szép nyomot hagyott az arca jobb oldalán.Mikor belenézett a tükörbe kisebb pánik rohamot kapott,de adtam neki egy kis jeget(mármint az arcára) és az egy kicsit javított a helyzeten.Kb. fél órán keresztül álltam a tükör előtt és próbáltam eltüntetni a reggeli balesetem következményét,ami szerintem elég jól sikerült.Amikor fél nyolckor lebaktattunk a konyhába még pizsamában anyu elég furán nézett ránk.

-Van annak valami különleges oka,hogy még nem öltöztetek fel?-kérdezte felvont szemöldökkel.

-Nem lényeges.-legyintettem és belekortyoltam a forró kávémba,utána adtam egy puszit Lara fejére.-Anyu?Te tudsz arról a lemezkiadó cégről,akik a válaszomra várnak?

-Igen kicsim.Tudok.-bólogatott anyukám.

-Szerinted mit csináljak?Fogadjam el?-kérdeztem az egyik bárszéken ülve.Anyu lassan odasétált hozzám,hátulról átölelt és állát a fejemen pihentette.

-Kicsim,Én nem dönthetek helyetted.Hallgass a szívedre drágám.-mondta kedves,nyugodt hangon.Hát igen,látszik rajta,hogy pszichológus. :) Megittuk a reggeli kávénkat és rohantunk fel a szobámba felöltözni.Egy egyszerű csőfarmert vettem fel,kékesszürke pólóval és ugyanolyan színű,fehér csíkos blézerrel.Kölcsönvettem anyu egyik nyakláncát,így teljes lett a kép.Ashley egy piros-fekete szívecskés pólót vett fel,farmer rövidnadrággal és egy fekete balerinacipővel.Nyolc előtt öt perccel indultunk el otthonról.Úgy rohantunk,hogy mire az iskola elé értünk,úgy éreztem egy egész maratont lefutottam.Mindössze negyed órát késtünk az első óránkról,ami hál' Istennek ének volt,Mr.Looks-szal.Először nagyon mérgesnek tűnt a késés miatt,de miután elénekeltem neki a Listen To Your Heart-ot nem,hogy nem haragudott,hanem kaptam egy ötöst is.Haha. :D Leültem a helyemre és Jaket nézve gondolkoztam.

"Hallgass a szívedre!"Könnyű mondani...Választanom kell az álmom és a szerelmem között.De én nem akarok választani!Itt akarok maradni Jake-kel.Ki tudja?Lehet,hogy pár hónap múlva kapok egy újabb ajánlatot,ami remélem LA-ben lesz.Igen!Döntöttem.

-Itt maradok.Veled.-jelentettem ki órák után a folyosón.

-Nem.Nem maradsz itt.-mondta Jake közömbösen.

-Mivan??Te most komolyan,mit szívtál?-kérdeztem enyhén ordítva.

-Semmit.Emma,nyugodj le!Elmagyarázo...-próbálkozott Jake,de komolyan felment bennem a pumpa.

-Mégis hogy nyugodjak le?Én téged választottalak Jake!Itt maradok veled.Nem érdekel a szerződés,nem érdekel semmi.-a mondat végét már viszonylag nyugodt hangon mondtam el,de az arcomat könnycseppek árasztották el.Jake hüvelykujjával letörölte a könnyeimet és azt mondta:

-Emma!Figyelj rám,és hallgass végig!Kérlek!-erre én csak bólintottam egyet.-Ez a döntés megváltoztathatja az életedet.Nem akarom,hogy miattam elszalassz egy ilyen lehetőséget.Még csak pár napja vagyunk együtt és én komolyan kedvellek,sőt...Szeretlek Emma!De nem tehetem ezt veled,hogy itt tartalak.

Körülbelül öt percig csak némán álltam és Jake könnyes szemeit néztem.Aztán megszólaltam:

-Ha igazán szeretnél,akkor nem hagynád,hogy elmenjek.-azután adtam egy puszit a szájára és kimentem az üvegajtón.

2.rész~Ki vagy te?~

Heyho!Itt az új rész!Igaz,hogy nem volt meg az egy komment,de attól még feltettem.Következő rész egy komment vagy egy "tetszik" vélemény után! :) Jó olvasást! :) 

A lábaim megremegtek alattam.Értetlenül néztem a fiúra,de Ő csak mosolygott és még mindig engem nézett.Hirtelen ötlettől vezérelve a szekrényem felé fordultam,becsaptam az ajtaját és magammal rángattam Ashley-t a lánymosdóba.Miután megbizonyosodtam róla,hogy csak ketten vagyunk nekidőltem az ajtónak és hangosan kifújtam a levegőt.Ashley totál értetlenül nézett rám.

-Mi bajod van csajszi?

-Az a srác,aki az előbb bejött...

-Ó...Ő az új fiú.Igazam volt ugye?Rohadtul jóképű.Máris minden csaj imádja.Ne érts félre én Robbal vagyok.-vigyorgott,válaszul én is erőltettem egy mosolyt az arcomra.

-Ash,ugye tegnap a telefonban mondtam,hogy a parkolóban elcsapott egy idióta.

-Aha...

-Ő volt az.-mondtam komolyan.-Csak nem vette le a napszemüvegét.De az előbb,amikor belenéztem a szemébe...Valamit éreztem,Ash.

-Óóó.Emma Jhonson,te szerelmes vagy!-vigyorgott idétlenül Ashley.

-Mi?Dehogyis!Eddig csak egyszer beszéltem vele,akkor is üvöltöztem.Még csak a nevét sem tudom.Tuti,hogy nem vagyok szerelmes!-mondtam pár oktávval magasabban,mint amilyen a hangom.

-Akkor miért vagy olyan vörös,mint egy rák?

-Talán,mert tavaly nyáron vörösre festettem a hajam?-kérdeztem értetlenül.

-Nem a hajad,te idióta!Az arcod!Tisztára,mint egy rák.

Megfordultam,hogy megnézzem magam a tükörben és Ashley-nek igaza volt.Nem,nem lehet igaza azzal kapcsolatban,hogy szerelmes vagyok.Ez hülyeség.Még csak nem is ismerem azt a srácot.

Megmostam az arcom hideg vízzel,így visszatért a normális színem.Pár perc múlva becsengettek,ezért az osztályunk felé indultunk.Az ajtón belépve megláttam a srácot aki a helyemen ült,lazán hátradőlve.Egy pillanatra megállt bennem az ütő,hogy most mit is kéne tennem,de végül is odasétáltam a padomhoz.Közben a fiú egyfolytában engem nézett,amitől zavarba jöttem,pedig az nem szokásom.

-Szia.Bocs,de ez az én helyem.-próbáltam kedves lenni.

-És?-kérdezett vissza arcán egy "bájos" vigyorral.

-Mondjuk le akarok ülni.-mondtam eléggé értetlen fejet vágva.

-Mellettem is van hely.-mutatott Ash székére.

-Ööö..Ott én ülök.-szólt a hátam mögül barátnőm.

-Akkor nincs más választásod,mint az ölembe ülni.-mondta egy rosszfiús mosoly kíséretében,amitől megremegett a gyomrom.De az agyam gyorsan kapcsolt és megpróbáltam nagyon csúnyán nézni rá.

-Nem vagy vicces.

-Nem viccnek szántam.Most,hogy belegondolok jó lenne tudni kinek a helyére ültem.

-Emma vagyok.Most már odaengedsz?-kérdeztem nyűgös hangon,miközben Mrs.Domsey tipegett be a terembe.

-Rendben Emma.-mondta kedvesen,majd felállt és elment mellettem épp úgy,hogy hozzáért a karomhoz és azt suttogta a fülembe:

-Örülök,hogy megismertelek.

Kirázott a hideg,de jó értelemben.A gyomrom továbbra is kavargott,azt sem tudtam hol áll a fejem.Még egyszer utánapillantottam,majd levágódtam a helyemre. Mrs.Domsey egész órán a magatartásról prédikált és felhozta a tavalyi balhénkat Ashley-vel.Harmadik év végén gondoltuk meglepjük szülinapjára Mr.Peters-t az igazgatót,ezért átfestettük az irodáját halványzöldre,ami egyébként a kedvenc színe.Nem értem,hogy a tanárok miért balhéztak,mikor Mr.Peters-nek nagyon is tetszett a meglepi.

A következő órák spanyol,matek,tesi voltak.Utoljára jött az énekóra,ami személyes kedvencem.Imádok énekelni és zenélni.

-Gyerekek,akkor kezdjük.Emma,kérlek!-szólított ki Mr.Looks. Elénekeltem a kedvenc dalomat,Rihannától a  Stay-t,közben gitároztam.Mindenkinek nagyon tetszett és amikor körbenéztem összetalálkozott a tekintetem az új srácéval.Magabiztosan mosolygott rám,amitől természetesen újra megremegett a gyomrom.Kezdem megszokni ezt az érzést...

Ötödik óra után Rob-nak segítettem kiválasztani a tökéletes randihelyszínt,mindezt persze úgy,hogy Ash ne jöjjön rá miről beszélünk.Kicsit bonyolult volt,mert mindenhol ott van.De tényleg mindenhol.Az egyik percben még az osztályban ült és firkálgatott,a következőben pedig mellettünk állt és hallgatózott.Pff...hát ilyen az én barátnőm.

Épp hazafelé sétáltam,amikor egy autó lassított mellettem.A kormány mögött az új srác ült.

-Elvigyelek?-kérdezte egy édes mosollyal az arcán.Legszívesebben bevágódtam volna mellé,de az agyam most sem hagyott cserben.

-Azt sem tudom hogy hívnak.Nem fogok beülni  kocsidba!-mondtam egyszerűen,majd határozottan megindultam a házunk felé.Kocsiajtó csapódását hallottam magam mögött,utána lépteket is.Gyorsítottam a tempómon,nehogy utolérjen.

Hirtelen elkapta a karom és a ház falához húzott,de nem erőszakosan.Amikor hozzáért a bőrömhöz a gyomrom újra megremegett.Elém állt,aminek következtében én a falhoz szorultam,az orrunk majdnem összeért.Belenéztem gyönyörű,sötétbarna szemébe és majdnem összeestem.

-Emma,térj már észhez!Te nem ilyen vagy!Nem olvadsz el egy olyan fiútól,akit még csak nem is ismersz!-gondoltam,majd erőt vettem magamon és megpróbáltam egyszerűen otthagyni,de ő csak közelebb lépett hozzám.Nem mintha nem lett volna eddig is túl közel...

-Ki vagy te?-kérdeztem olyan halkan,hogy még én is alig hallottam.

-A nevem Jake.-mondta nyugodtan.Lehelete simogatta az arcom.

-Mit akarsz tőlem?-kérdeztem értetlenül.

-Szeretnélek megismerni.

-Akkor nem azzal kéne kezdeni,hogy a falhoz szorítasz.

-Bocs.-mondta mosolyogva,majd hátralépett és azt mondta:-Elvihetlek?

-Itt lakom nem messze.Gyalog is hazajutok,de azért köszi.-hadartam el gyorsan,majd megindultam.Halkan felnevetett és így szólt:

-Nem kell menekülnöd előlem Emma!

Inkább gyorsítottam a tempómon és a házunk felé igyekeztem.Nem tudom,mit érzek pontosan.Jake nagyon-nagyon megijeszt,de van benne valami különleges és titokzatos.Amint beléptem a házba összefutottam Kyle-lal.Nagyon jól nézett ki,nem mintha alapból nem az én bátyám lenne az egyik legjobb pasi a Földön.Mert tényleg az és én büszke vagyok rá. :D

-Ki a szerencsés?-kérdeztem,miközben ledobtam a táskám a kanapéra.

-Mi?-nézett rám értetlenül Kyle.

-Hogy hívják?

-Semmi közöd hozzá!

-A húgod vagyok.Igenis van hozzá közöm!

-Oké,oké.A neve Lizzy.Kedves lány.

-Ja,az jó.Vegyél fel másik inget!A zöld nem a te színed.-mondtam mosolyogva,közben kerestem magamnak valami kaját a hűtőben.

-Ezért is szeretlek ennyire.-mondta bátyám és adott egy puszit az arcomra.Miután Kyle elment,elhatároztam,hogy rendet rakok a szobámban.Na ebből az lett,hogy nagyobb kupit csináltam,mint amekkora eredetileg volt...

Este vacsora után felmentem zuhanyozni,utána megnéztem a közösségit.Csak Ashley írt.Dobtam neki egy SMS-t és akaratlanul is a dátumra pillantottam.Szeptember 2.Holnap lesz a szülinapom.Csodás...Egy újabb nap egy évben,amit nem úszok meg sok-sok gratuláció nélkül.Ilyen boldog és optimista gondolatokkal a fejemben aludtam el.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Másnap reggel korán keltem,felvettem az "attól,hogy szülinapom van,ez egy ugyan olyan nap" szettemet és halkan leosontam reggelizni. Hamarabb elindultam otthonról,így megúsztam a "Boldog szülinapot!" ébresztést.Ennek köszönhetően a szokásosnál korábban értem be a suliba.Amikor bementem az osztályba még nem volt ott senki.Csak egy furcsa dolgot vettem észre.A padomon egy rózsa hevert,mellette egy cetli amelyre ez volt írva:

Boldog születésnapot Emma!Kettőkor a parkolóban várlak. ~Jake~

Felvettem a rózsát,megszagoltam,egy darabig nézegettem,majd megfordultam.Nagy meglepetésemre az ajtóban Ashley állt.
-Boldog szülinapot bébi!-visította,majd miután úgy megölelgetett,hogy majdnem megfulladtam megérkeztek a többiek is.Tőlük is megkaptam a szokásos "meg-kell-hogy-fojtsalak-mert-szülinapod-van" ölelést.Éljen a szülinapom!Egész reggel azt vártam,hogy Jake végre megérkezzen.Meg akartam kérdezni tőle,hogy miért is vár majd a parkolóban.De nem jött.Már Miss Lawson,a matektanár is bejött,de Ő még mindig nem érkezett meg.
Az összes órán azon gondolkoztam,vajon miért nem jött ma suliba.És ha nem jött,akkor hogy került a rózsa a padomra?Rengeteg kérdésem volt...Hatodik óra után lementünk a többiekkel ebédelni,utána beszélgettünk még pár percig az udvaron.Ránéztem a telefonom kijelzőjére,ami pontosan két órát mutatott.
-Srácok,nekem mennem kell.
-Ne már!Csajszi,szülinapod van.Ma bulizni megyünk.-mondta Ash.
-Halasszuk hétvégére,oké?-mondtam gyorsan,elköszöntem mindenkitől és megindultam a parkoló felé.
Amikor kiléptem a kétszárnyú üvegajtón,megpillantottam a fekete Ford-ot és a mellette álló Jake-et. Napszemüvege eltakarta gyönyörű,sötétbarna szemeit.Lassan odasétáltam hozzá.
-Honnan tudtad?-kérdeztem.
-Mit?
-Hogy ma van a szülinapom.
-Mindenki tudja.-adta az egyszerű választ.
-Miért nem jöttél suliba?-kérdezősködtem tovább.
-Nem volt kedvem.Vége a kivallatásnak?-kérdezte,közben kinyitotta nekem a kocsiajtót.
-Csak még egy kérdés.Hová megyünk?
-Az legyen titok.-mosolygott titokzatosan.
-Ne már!Utálom a meglepiket!-nyavalyogtam már a kocsiban ülve.
-Pedig a legtöbb lány szereti a meglepetéseket.
-Öhm...Gondolom észrevetted,hogy én nem vagyok olyan,mint a többi lány.-mondtam nevetve.
-Dehogynem vettem észre.-mondta újra titokzatosan.megőrjít az,hogy alig tudok róla valamit.A következő percben megálltunk a gyorsétterem előtt.
-Ez most komoly?Te elhoztál a McDonald's-ba?-kérdeztem zavartan.
-Miért?Nem szereted a helyet?-kérdezte magabiztosan.Nagyon jól tudta a válaszom.
-De.Szeretem.
Bementünk,majd rendelés után leültünk az egyik eldugott,kétszemélyes asztalhoz.Kihozták a szendvicseinket,elkezdtünk enni.Rengeteget kérdeztem Jake-től,a legtöbbre titokzatos válaszokat adott.Amikor már elegem volt belőle,hirtelen ötlettől vezérelve összekentem az arcát majonézzel.Rettentően viccesen nézett ki,nem bírtam röhögés nélkül.
-Ó,ezt miért kaptam?-kérdezte meglepetten.
-Idegesítenek a válaszaid.Egyfolytában titkolózol.Ezért kaptad.-mondtam elfojtva a nevetésemet.Jake hirtelen kinyújtotta a kezét és összeketchupozta az orromat.
-Ne már!Ezt miért kaptam?-kérdeztem.
-Mert ma van a szülinapod.-válaszolta egyszerűen Jake.
-Oké,de akkor most kell egy közös,maszatos fotó!-mondtam,majd elővettem a telefonom és átültem Jake mellé.Lefotóztam magunkat,közben Ő kezét a derekamra csúsztatta.Felé fordítottam a fejem ás az orrunk összeért.Mélyen a szemébe néztem és vágyakozást láttam benne.Gondolom az én szememben is valami ilyesmit láthatott,mert csöppnyi gondolkozás után megcsókolt.Mikor ajkaink összeértek,melegség árasztotta el a testem,a gyomrom újra kavarogni kezdett.Csodálatos érzés volt.Lassan elválasztottuk ajkainkat.
-Köszönöm.-mondtam halkan.
-Mit?-kérdezte értetlenül Jake.
-Ez volt az egyik legcsodásabb szülinapom.Köszönöm Jake.
-Ez volt a cél.Hogy boldog legyél.-mondta,közben eltűrt egy hajtincset a fülem mögé.-Mennünk kéne,késő van.
-Oké.Menjünk.
Jake megállt a házunk előtt,ahogy néztem nem volt otthon senki.Pár percig csak ültünk a kocsiban,csendben.
-Most mi lesz?-kérdeztem Jake-től.
-Hogy érted?
-Hát...Tudod,a csók...meg minden.-mondtam zavartan.
-Figyelj,ez csak egy csók volt.Emma,te gyönyörű vagy.És tényleg nagyon kedvellek.De jobban meg szeretnélek ismerni.
-Jobban megismerni?-kérdeztem hitetlenkedve.Most tényleg felhúzta az agyamat.-Jake!Én egész délután azon próbálkoztam,hogy jobban megismerjelek.De Te nem vagy hajlandó elmondani semmit az életedről,vagy arról,hogy honnan jöttél,vagy milyenek voltak a barátaid.Semmit Jake.Szóval most ne gyere azzal,hogy jobban meg kéne ismernünk egymást!-kicsaptam a kocsi ajtaját és berohantam a házba.Ana is jött velem.
-Csá húgi!-köszönt Kyle.Nem igazán foglalkoztam vele,inkább csak felrohantam a szobámba,lerogytam az ágyamra és sírtam.Nem tudom miért bánt ez ennyire,hogy Jake megcsókolt és utána ezt mondta.
Öt perce lehettem a szobámban,amikor valaki kopogott az ajtón.
-Gyere be!-mondtam szipogva.Belenéztem a tükörbe.Az arcomat fekete csíkok díszítették,rendesen elsírtam a sminkemet.
-Gyere le,Emma.-hallottam Kyle hangját az ajtó másik oldaláról.Nem foglalkoztam vele hogy nézek ki.Ha lemosom a fekete csíkokat még inkább hasonlítottam egy élő halottra.Lebotorkáltam a lépcsőn,majd amikor megláttam ki ül a kanapén,majdnem összeestem.
-Mit akarsz?-kérdeztem közömbösen.
-Ezt a kocsiban hagytad.-nyújtotta felém a rózsát Jake.
-Köszönöm.-vettem el tőle,majd a lépcső felé indultam,de ő elkapta a kezem és maga felé fordított.
-Sajnálom.Nem akarom,hogy miattam sírj.Bocsáss meg!Kérlek!-mondta halkan,közben arcomat simogatta.
-Én is sajnálom,hogy úgy viselkedtem.-mondtam bűnbánóan.Felnéztem és gondolkodás nélkül megcsókoltam.Újra olyan érzésem támadt,mintha millió tűzijáték robbant volna fel körülöttünk.Egy pillanatra megállt az idő.
-Na,megbocsájtasz?-kérdezte komolyan Jake.
-Hm,még meggondolom.-mondtam nevetve.
-Akkor most mi lesz?-kérdezte gúnyosan,mire én ököllel a kezébe vágtam.
-Majd meglátjuk.-mondtam sejtelmesen,majd adtam egy puszit a szájára és kitoltam az ajtón.Nem azért,mert nem akartam vele beszélgetni,hanem mert tudtam,hogy Kyle a hátam mögött áll és minket néz.Úgy érzem elég sok mindent kell elmondanom a bátyámnak...
Miután lerendeztem a dolgokat Kyle-lal,felmentem a szobámba és telefonomon lévő képeket kezdtem nézegetni.Ott volt az a kép amin maszatosak vagyunk és utána egy másik,amin épp egymást nézzük.Hmm,biztosan megnyomtam a gombot...
Beállítottam a képet háttérképnek és azt bámulva aludtam el.