Heyho!Itt van az első rész és remélem tetszik Nektek.Írjatok kommentet,(jöhet hideg,meleg)
és iratkozzatok fel rendszeres olvasónak!Következő részhez kell legalább egy komment!
Jó olvasást! :)
Álmosan néztem a telefonom kijelzőjére,ami 7:41-et mutatott.Azután a számok alatt lévő dátumra pillantottam: Szeptember 1.
Azonnal felugrottam az ágyamból,hét perc alatt elkészültem-ami nálam olimpiai teljesítmény-és lerohantam a lépcsőn.Nagy meglepetésemre apu és anyu már nem voltak otthon.
-Kyle,nem felejtettél el valamit?-kérdeztem mérgesen miközben magamra rángattam a cipőmet.
-Hmm,nem is tudom.Lara szerinted elfelejtettünk valamit ma reggel?-kérdezte bátyám vigyorogva Laratól,aki épp Ana-a kutyánk-hátán ült (???).
-Em,én fel akartalak ébreszteni,de elfelejtettem.-mondta kishúgom bűnbánóan.
-Rendben rád nem haragszom.-mondtam és adtam neki egy puszit.-Kyle,ugye engem is elviszel?
-Miért tenném?
-Soroljam?-kérdeztem még mindig mérgesen.
-Hallgatlak.-mondta bátyám nyugodtan,miközben leszedte Lara-t a kutya hátáról.
--Először is,mert van kocsid.Másodszor,én is a húgod vagyok.Harmadszor,ez az utolsó évem és jó pontot kell szereznem a tanároknál.
-Ülj be.-mondta egyhangúan.Kimentünk a kocsihoz,kisebb harc után Lara-t is meg tudtuk győzni,hogy Ana nem jöhet velünk.7:55-kor sikeresen elindultunk otthonról és Kyle "sportos" vezetésének köszönhetően 7:57-kor már szálltam is ki a kocsiból.Elbúcsúztam a testvéreimtől,majd besiettem a termünkbe.
Amikor beléptem Ashley azonnal a nyakamba ugrott és kérdezgetni kezdett,miért jöttem ilyen későn.Gyors magyarázat után a többiek is üdvözöltek a szokásos módon.Josh,Sam és Rob rám ugrottak,aminek következtében majdnem elestem,de a lányok hátulról megtámasztottak,majd mind egymás nyakába borulva ecseteltük a nyáron történteket.Hirtelen elkapott egy jóleső érzés.Jó érzés újra itt lenni.Ezek között a bolondok között.Mert szeretem őket,már negyedik éve.Ők is a családomnak számítanak.A kis idilli helyzetünkből az a gonosz hang rántott ki,ami a becsengetés.Mindenki a helyére ment VOLNA,ha mi egy átlagos osztály lennénk.De nem vagyunk azok. :D Két perc múlva az osztályfőnökünk,Mrs.Domsey tipegett be a terembe.Emlékszem,mikor még elsősök voltunk nem szerette a magassarkút,de másodikban olvasott egy újságcikket,miszerint ha magassarkú cipőben jár,sokkal nagyobb lesz a tekintélye a diákok körében.Hát nem lett...De a cipőitől ennek ellenére nem akart megszabadulni,és ez nem is lenne olyan nagy baj,ha tudna bennük járni.De nem tud...
Szóval,miután bejött,elkezdte a szokásos év eleji szentbeszédet.
-Kezdődik...-súgtam oda unottan a mellettem ülő Ashley-nek,aki csak vigyorgott a megjegyzésemen.Pechemre Mrs.Domsey is észrevett.
-Miss Johnson,nem zavarom?
-Nem.Folytassa nyugodtan.-mondtam lazán.Sosem voltam a tanárok kedvence(kivéve Mr.Looks-t,a zenetanárt).Úgy voltam vele,ha most nem szeretnek,hát ezután sem fognak.
Négy (!!!) osztályfőnöki óra után,egy spanyol jött.Ötödik óra után Ashley-vel a folyosón sétáltunk a szekrényeink felé.
-Jesszus!Tiszta hülye vagyok!Hogy felejthettem el?!-állt meg hirtelen Ash.
-Mi az?Mondd már!-rángattam tovább,mivel a folyosó közepén álltunk.
-Jön egy új srác az osztályba.-jelentette ki "büszkén".-Nyáron Robbal erre jártunk és bejöttünk.Szerintem akkor iratkozott be.
-És milyen?Mondjuk tízből mennyi?-A lányokkal az osztályból kidolgoztunk egy pontozási rendszert.Aki hét felett van,az már jónak számít.
-Hmm...Huszonhat.-vigyorgott nagyon-nagyon idétlenül Ash.
-Tudod mit? Nem hiszek neked! A legutóbbi srácra is azt mondtad,pedig ő alig volt hatos.
-Oké,de Őt most rendesen láttam.
-Rendben.Amúgy akkor ma miért nem jött?-gondolkoztam hangosan.
-Nem tudom.Lehet,hogy beteg.
-Lehet.Na csajszi megyek.Kyle azt mondta egyre jön értem.-búcsúztam el barátnőmtől,azután kimentem a suli előtti parkolóba.Már egy ideje az autók között cikáztam,amikor megcsörrent a telefonom.
-Kyle,hol a francban vagy?!-üvöltöttem a telefonba.-Lassan fél kettő van.
-Ne üvölts már!Nem tudok menni érted.Lara-t dokihoz kell vinnem.Tök jó,hogy én vagyok a család sofőrje.-morgott.-Hazamész gyalog.Majd mi is megyünk.Szia.
Épp megfordultam,hogy hazainduljak,amikor egy fekete Ford terepjáróval találtam szembe magam.A lökhárító épp csak,hogy hozzáért a combomhoz,de eleget lökött rajtam,hogy hátraessek.
A fejemet ügyesen bevágtam a betonba és pár pillanatig csak néztem fel az égre.Hmm...Fura,milyen kék az ég...Megpróbáltam felülni,ami sikerült is.
-Te barom!Hol szerezted a jogsidat?!-üvöltöttem diszkréten a sofőrnek,aki épp kiszállt a kocsiból.
-Tudod,neked sem kéne a parkoló közepén táncikálni.-mondta flegmán egy szőke hajú srác.Inge alól látszott izmos teste,szemét pedig napszemüveg takarta el.
-Nem táncikáltam...-vetettem oda neki.Kezemet a nyakamra tettem,mert nagyon fájt.Mikor elvettem a kezem az ujjaimon vér volt.Pár pillanatig csak néztem a vért,mikor két erős kéz felhúzott a betonról.Láttam,hogy a srác is a kezemet nézi.
-Jól vagy?-kérdezte mély,de lágy hangján.
-Ööö...Azt hiszem igen.-mondtam zavartan.A titokzatos srác félrehúzta a hajam és megnézte a nyakam.Mikor megérintett,a gyomrom kavarogni kezdett,hirtelen szédítő érzés kerített hatalmába.
-Nem vérzik nagyon.Hazavigyelek?
-Mi?Nem...Nem kell.Hazajutok.-motyogtam zavartan,majd vállamra vettem a táskámat és elindultam haza.
Amikor hazaértem Kyle és a húgom még nem voltak otthon.Ana bejött velem a házba,sőt a szobámba is jött velem.Nagyon szeretem Ana-t,tizenegy éves voltam amikor a szüleimtől kaptam a születésnapomra.Minden fontos dolgomat megbeszéltem vele.Mióta Lara megszületett Ana már nem az én kiskutyám,hanem a húgomé.Rá szokott vigyázni és Lara-ha tehetné-mindig vele lenne.
Jó volt megint "beszélgetni" a kutyámmal.Oké..oké.Most a legtöbben diliházba küldenének,de jól esett kiönteni neki a szívemet.Ez a srác...És amikor hozzám ért...
Pár percig még gondolkoztam kicsit,azután lementem enni.Kis idő múlva Kyle és Lara is hazaértek.Kiderült,hogy a húgomnak semmi baja sincs,csak nem akart oviba menni.Hát igen,rám ütött.Én ezt a trükköt kismillószor kijátszottam általánosban.Délután ötkor Kyle-nak randija volt,szóval Lara-val ketten maradtunk.Megnéztük a Némó nyomában-t és a film végén-épp mikor egymást dobáltuk popcornnal-megjöttek a szüleink.Normális esetben leüvöltötték volna a fejemet,hogy ilyen hülyeségeket tanítok a húgomnak,de most mindketten fáradtak voltak.
Vacsora után felmentem a szobámba,letusoltam és megnéztem a közösségit,hátha történt valami.
Hát...nem történt semmi,szóval inkább lefeküdtem és elaludtam.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Másnap reggel-csodálatos módon-már hatkor fent voltam.Felvettem a "hiányzik a nyár" szettemet,lazán oldalra fontam hosszú vörös hajam,ami egyébként festett,feldobtam egy alap sminket és levonszoltam magam a lépcsőn.Anyu épp indulni készült.
-Szia Anyu!Apu?-kérdeztem,közben felültem az egyik bárszékre.
-Szia.Még alszik.Kivett pár nap szabadságot,hogy itthon maradjon Lara-val.-mondta anyukám álmosan.
-Anyu,ugye tudod,hogy Lara nem beteg?
-Mi?Ezt meg honnan veszed?-kérdezte meglepetten.Én csak jelentőség teljesen anyura pillantottam és annyit mondtam:-Nem emlékszel a kis trükkjeimre?
-Ó...Óóó.Akkor a kisasszony ma oviba fog menni!-mondta határozottan anyu.Rátört a felismerés,miszerint Lara túlságosan hasonlít rám.És ez nem jó...szerintük. ;D
Fél hétkor találkoztunk Ashley-vel a Starbucks előtt.Vettünk magunknak egy-egy kávét és szép lassan elindultunk a suli felé.Mikor beléptünk a kapun egyből a srácokkal találkoztunk. Ashley félrehúzódott,hogy beszélgethessen Robbal. Mindenki tudja,hogy járnak,de Ők még mindig nem vallják be senkinek.
Kb, tíz percig beszélgettünk a folyosón,amikor a lányok a másik osztályból sikítozva futottak a folyosón egyenesen felénk.Épp csak félre tudtam lépni,nehogy fellökjenek.
-Hé!Mi a franc bajotok van?-üvöltöttem utánuk,miközben nagy lendülettel megfordultam.
A kétszárnyú üvegajtón egy szőke hajú,magas,izmos srác lépett be.Napszemüveg volt rajta,de ahogy belépett levette.Gyönyörű barna szemei láttán megremegett a lábam.Eddig még egyszer sem éreztem így.Volt már barátom,de valahogy soha nem érzetem ilyet.Pedig én nem az a típus vagyok,aki elolvad egy srác pillantásától,de most szinte ez történt.Habár az összes lány a suliból körülötte ugrált,ő nem foglalkozott velük.Engem nézett.Pontosan engem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése